Imrényi András

A magyar mondat viszonyhálózati modellje

Bevezetés

A magyar mondattani kutatásokban több évtizedes múltra tekinthet vissza a hagyományos és a generatív megközelítések szembenállása, mely olykor a békés együttélés, máskor – például a közoktatás területén – a pozíciószerzés–pozícióvesztés forgatókönyvét követi. A szembenállás oka nem csupán a nyelvtudomány mibenlétéről, a nyelvészet feladatairól és módszereiről alkotott eltérő kép a két kutatói közösségben, hanem az az alapvető különbség is, hogy míg a hagyományos mondattan – a függőségi grammatikák felfogásának megfelelően – elsődlegesen viszonyokat kategorizál (pl. alanyi viszony, tárgyi viszony), s a mondatot e viszonyok hálózatának tekinti, addig a generatív összetevős szerkezeti modell az építés–bontás metaforát alkalmazva a különféle típusú és méretű egységek osztályozására – elkülönítésére, viselkedési szabályainak leírására – helyezi a hangsúlyt (NP, VP, FókuszP stb.).

A magyar mondat viszonyhálózati modellje

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 425 8

Nyelvészet

A kötet célja annak megmutatása, hogy a hagyományos mondatábrázolásban tükröződő viszonyhálózati szemlélet megtartásával is lehetséges érdemi lépéseket tenni a szórend értelmezése felé. E lehetőség abból fakad, hogy a kifejezések disztribúciójáról nemcsak összetevős szerkezeti elemzéssel adhatunk számot, hanem úgy is, ha elhelyezkedésüket egymáshoz képest határozzuk meg, s a szórendet az elemi egységek közötti viszonyok mint forma-jelentés párok jelölői oldalához kötjük. A dolgozat fő megállapítása az, hogy a magyar mondat szerkezeti elemzésében a döntően alaktani eszközökkel jelölt mondatrészviszonyok (alany, tárgy stb.) mellett szükség van a hálózat olyan egyéb dimenzióit alkotó jelentésviszonyok feltárására is, amelyek jelölésében a szórend és a prozódia játszik kulcsszerepet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-magyar-mondat-viszonyhalozati-modellje//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero