Imrényi András

A magyar mondat viszonyhálózati modellje


Összefoglalás

A 4.3.1–4.3.7. fejezetek összességében azzal a tanulsággal szolgáltak, hogy a magmondattípusok differenciált vizsgálatára van szükség, amely ugyanakkor nem érvényteleníti a prototipikusnak vélt igekötő + ige szerkezetű predikátumok korábbi elemzését. A prototípus felől több irányban is elindultam: a beférkőző segédigés szerkezetek, a minősítő vagy azonosító összetett állítmányok, valamint a van létigés mintázatok felé. A főbb újdonságot az alábbiak jelentették:

A magyar mondat viszonyhálózati modellje

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 425 8

A kötet célja annak megmutatása, hogy a hagyományos mondatábrázolásban tükröződő viszonyhálózati szemlélet megtartásával is lehetséges érdemi lépéseket tenni a szórend értelmezése felé. E lehetőség abból fakad, hogy a kifejezések disztribúciójáról nemcsak összetevős szerkezeti elemzéssel adhatunk számot, hanem úgy is, ha elhelyezkedésüket egymáshoz képest határozzuk meg, s a szórendet az elemi egységek közötti viszonyok mint forma-jelentés párok jelölői oldalához kötjük. A dolgozat fő megállapítása az, hogy a magyar mondat szerkezeti elemzésében a döntően alaktani eszközökkel jelölt mondatrészviszonyok (alany, tárgy stb.) mellett szükség van a hálózat olyan egyéb dimenzióit alkotó jelentésviszonyok feltárására is, amelyek jelölésében a szórend és a prozódia játszik kulcsszerepet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-magyar-mondat-viszonyhalozati-modellje//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave