Imrényi András

A magyar mondat viszonyhálózati modellje


A mondatrészviszonyok és az operátorviszonyok összehasonlítása

A 4.3.2. fejezet érintette a függőségi nyelvtan azon megszorítását, amelyet a projektivitás elve néven ismer a szakirodalom. Ez – szigorú értelmezése esetén – kizárja az olyan mondatszerkezeteket, amelyekben egy alaptag bővítménye annak egyik oldalán, e bővítmény saját bővítménye viszont az eredeti alaptag másik oldalán szerepel. Az alábbi ábra sematikusan mutatja be a tiltott (vagy legalábbis jelölt) szerkezettípust, ahol a szimbólumok ábécérendje a dominanciaviszonyokat tükrözi.

A magyar mondat viszonyhálózati modellje

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 425 8

A kötet célja annak megmutatása, hogy a hagyományos mondatábrázolásban tükröződő viszonyhálózati szemlélet megtartásával is lehetséges érdemi lépéseket tenni a szórend értelmezése felé. E lehetőség abból fakad, hogy a kifejezések disztribúciójáról nemcsak összetevős szerkezeti elemzéssel adhatunk számot, hanem úgy is, ha elhelyezkedésüket egymáshoz képest határozzuk meg, s a szórendet az elemi egységek közötti viszonyok mint forma-jelentés párok jelölői oldalához kötjük. A dolgozat fő megállapítása az, hogy a magyar mondat szerkezeti elemzésében a döntően alaktani eszközökkel jelölt mondatrészviszonyok (alany, tárgy stb.) mellett szükség van a hálózat olyan egyéb dimenzióit alkotó jelentésviszonyok feltárására is, amelyek jelölésében a szórend és a prozódia játszik kulcsszerepet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-magyar-mondat-viszonyhalozati-modellje//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave