Imrényi András

A magyar mondat viszonyhálózati modellje


A topik-komment viszony és a mentális terek

Az előző fejezetekben azt láthattuk, hogy a komment bal perifériáján szereplő operátorok – különböző hosszúságú láncokba rendeződve – eltérő illokúciós aktusok konvencionális nyelvi kifejezését teszik lehetővé. Míg operátor hiányában a felhívta magmondat egy felhívási esemény időbeli megvalósulását állítja, és meghatározza a tagmondat profilját (sematikusan képviselve azt), addig a fölülírás és a kiterjesztés (valamint ezek kombinációi) olyan mintázatokat eredményeznek, amelyek nyomán a Mit állítunk? elemzői kérdésre108 már nem válaszolhatunk a magmondattal. Mindezt – a teljesség igénye nélkül – az alábbi példák szemléltetik.

A magyar mondat viszonyhálózati modellje

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 425 8

A kötet célja annak megmutatása, hogy a hagyományos mondatábrázolásban tükröződő viszonyhálózati szemlélet megtartásával is lehetséges érdemi lépéseket tenni a szórend értelmezése felé. E lehetőség abból fakad, hogy a kifejezések disztribúciójáról nemcsak összetevős szerkezeti elemzéssel adhatunk számot, hanem úgy is, ha elhelyezkedésüket egymáshoz képest határozzuk meg, s a szórendet az elemi egységek közötti viszonyok mint forma-jelentés párok jelölői oldalához kötjük. A dolgozat fő megállapítása az, hogy a magyar mondat szerkezeti elemzésében a döntően alaktani eszközökkel jelölt mondatrészviszonyok (alany, tárgy stb.) mellett szükség van a hálózat olyan egyéb dimenzióit alkotó jelentésviszonyok feltárására is, amelyek jelölésében a szórend és a prozódia játszik kulcsszerepet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-magyar-mondat-viszonyhalozati-modellje//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave