A szerkezeti acélok dinamikus igénybevételnek ellenálló acélok, kellő szilárdságúak, szívósak, ezért ezeknek az ütőmunkája az üzemi hőmérsékleten legalább 27 J. Ezeket a tulajdonságokat ötvözéssel és hőkezeléssel lehet beállítani. A szerszámacélok általában nagy keménységűek, kopásállók, mivel a szerszám és a munkadarab egymásra hatása során a szerszámnak nemkívánatos az alakváltozása, kopása. Ezen acélok karbontartalma 0,4% alatti, hiszen a keménységet elsősorban a martenzit karbontartalmával szabályozhatjuk. A kívánt tulajdonságokat ebben az esetben is ötvözettel és hőkezeléssel állíthatjuk. Fontos megemlíteni, hogy a fenti százalékos besorolás megtévesztő és irányadó. Karbontartalom alapján nincs éles határ, és nem mindig elválaszthatók. Néhány ötvözött szerkezeti acélban a karbontartalom nagyobb, mint 0,4%, mivel a karbidképző ötvözők elvonják a szövetszerkezetből a karbidok képződéséhez szükséges karbont. A két acéltípust egyszerű megfogalmazásban úgy tudjuk megkülönböztetni, hogy a szerszámacéllal munkáljuk meg a szerkezetit. A különleges acélok csoportjába tartoznak azok az acélok, amelyek meghatározott követelményeket elégítenek ki, pl. hőálló acélok, nem mágnesezhető acélok, korrózióálló acélok stb. Ezek az acélok minden esetben ötvözöttek.