Winkler Gusztáv

A hadviselés művészete II.

A feudális hadszervezettől a zsoldos hadseregekig, 900-1500


A magyar katonai szervezet és lassú átalakulása

A magyar honfoglalás előtti, főként zsoldosvállalkozásokból álló kalandozások lezárása után szükségessé vált a magyar, keleti jellegű hadművészet átértékelése és a nyugati körülményekhez igazítása. Ez az átértékelés azonban nem járt olyan lényegi változásokkal, mint néhány elemző gondolja. A magyar hadakozó elemek fegyverzetét továbbra is alapvetően meghatározta a lovas harcmód, de ez korábban sem volt az a könnyűlovas, csak a nyilazáson alapuló tevékenység. A nemesi rétegek támadófegyvere – hasonlóan a keleti törökökéhez – a lándzsa és a kard. Valószínüleg a nyugati területeken kialakuló csatabárdhasználat párhuzamaként a magyarok körében elterjedt a páncéling ellen nagyon hatásos fokos alkalmazása. Ez már a honfoglalás idején használatban volt, az évezred elejére csak erősödött használata. Védőfegyverzetként bőrpáncélt viseltek, esetenként fémlemez erősítéssel. Csak kisebb méretű pajzsokról van tudomásunk. Gyakran a lovat is páncélozták, főként annak első részén. Mindez a sztyeppei hadviselés írott és ábrázolt módszereiből következik, valamint abból, hogy nyílzápor ellen a vértezetlen lovasság védtelen.

A hadviselés művészete II.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 468 5

A Hadviselés művészete II. (a feudális hadszervezettől a zsoldos hadseregekig) című könyv alapvető célja az első kötethez hasonlóan segítséget nyújtani az európai hadtörténeti események megértéséhez a haditechnika és a katonai tevékenység fejlődésén, e fejlődés mozgatórugóin keresztül. A könyv által átfogott időintervallum ez esetben a 900. évtől 1500-ig tart.

Ahhoz, hogy a hadtudomány és a harcászat fejlődését, összefüggéseit folyamatokban tudjuk vizsgálni, törekedtünk az egész európai térség egységes bemutatására, az anyagot, amennyire lehetett, az idő függvényében és nem földrajzi tagoltságban tárgyaljuk. Ezzel a módszerrel talán sikerül rámutatni arra, hogy gyakorlatilag hasonló kultúrájú és társadalmi felépítésű országok, nemzetek hadművészete is szükségszerűen hasonló. Ugyanígy célunk szerint szeretnénk bemutatni a haditechnika egységes fejlődését. Természetesen a helyi etnikai, kulturális viszonyok ebben az egységes világban speciális jellegeket is kidomborítanak. Jó példa erre a magyar huszárság, ami tárgyalt korunkban jelenik meg. Az európai áttekintést színesíti azoknak a népeknek a hadművészete, amelyek valamilyen formában kapcsolatba kerültek Európával (pl. mongolok, törökök).

A könyv felépítése hasonló az első kötetéhez. Nem hadtörténeti áttekintést nyújt, hanem a hadművészet mozgatórugóit, fejlődését követi. Ezt kiegészíti egy folyamatos haditechnikai elemzés. Az elméleti részeket hadjáratok és jelentősebb csaták leírása illusztrálja, sok csatatérképpel és a korábbinál jóval több, a hadműveleti eseményeket bemutató térképlappal. A szárazföldi erők (gyalogság, lovasság, tüzérség) fejlődésének bemutatása mellett foglalkozunk a hadihajózás kérdéseivel is, valamint nagy súlyt helyezünk a vár- és erődépítészet változásainak tárgyalására, és a fejlődés menetének rajzokon történő bemutatására. A kötetet részletes katonai kronológia egészíti ki.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-hadviseles-muveszete-ii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave