Siptár Péter (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXI.

Fonológiai tanulmányok


Tőstabilitás és antiharmónia

A (69) táblázatban ugyanerre látunk további példát, ezúttal az antiharmonikus tövekkel (l. 1.3.1) és az antiharmóniát az egy szótagú tövekre korlátozó szótagszámhatással (l. 2.2.3) kapcsolatban. A (69abc)-ben olyan szerkezetű alakokat látunk, mint a (66abc) megfelelő soraiban és az oszlopok is megfelelnek a (66) táblázat oszlopainak. A különbség csak annyi, hogy a (69)-ban vizsgált tő (híd) antiharmonikus. A (69a)-ban a kétszeresen harmonikusan toldalékolt alak utolsó toldalékának (is) a hátsó alternánsában kell megjelennie (híd-já-nak), mert a híd tő paradigmájában csak hátsó toldalékalternánst tartalmazó alakok vannak, hiszen antiharmonikus (*híd-nek). Ez teljesen megfelel annak, amit a harmónia ír elő egy azonos magánhangzó-szerkezetű, egyszeresen harmonikusan toldalékolt alakban (pl. virág-nak, *virág-nek). A tőstabilitás és a harmónia azonban ellentétbe kerül egymással, amikor egyszeresen (69b) vagy többszörösen (69c) toldalékolunk semleges magánhangzót tartalmazó invariáns toldalék(ok)kal egy antiharmonikus tövet és az így kapott relatív tövet harmonikus toldalékkal látjuk el. Ezekben az esetekben ugyanis a harmonikus toldaléknak a hátsó alternánsában kell megjelennie (híd-é-nak, híd-é-i-nak) a harmonikus tőstabilitás miatt (vö. pl. *híd-nek), pedig a harmónia elülső toldalékalternánst követelne meg, mint ahogy azt a (69bc) sorok utolsó oszlopában található, egyszeresen harmonikusan toldalékolt alakok is illusztrálják, amelyek nem is lehetnének antiharmonikusak a szótagszámhatás miatt (l. a 2.2.3. részt): pl. *bidé-nak, *szintézis-nak. A tőstabilitás tehát itt is erősebb, mint a harmónia.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXI.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 366 4

Pontosan fél évszázaddal ezelőtt, az Általános Nyelvészeti Tanulmányok hatodik kötetében jelent meg a klasszikus generatív fonológia emblematikus magyar alapműve, Szépe György Az alsóbb nyelvi szintek leírása című tanulmánya. A sorozatban azóta mindössze kétszer került sor fonológiai tanulmányokat felsorakoztató kötet kiadására, 1974-ben és 1998-ban. Huszonegy év elteltével most ismét fonológiai tárgyú tematikus számmal jelentkezünk, amellyel Péter Mihályt, a magyarországi fonológiai kutatások kiemelkedő személyiségét, a legutóbbi ilyen kötet szerkesztőjét köszöntjük 90. születésnapja alkalmából. Az 1998-as gyűjtemény szerzői közül ismét sikerült megnyernünk Polgárdi Krisztina, Szigetvári Péter és Varga László közreműködését, akárcsak a szakma olyan további nagy alakjaiét, mint Nádasdy Ádám és Törkenczy Miklós. Az újabb fonológusnemzedékek képviseletében helyet kapott a kötetben Balogné Bérces Katalin, Bárkányi Zsuzsanna, Cser András, Gaál Zoltán Kristóf, Huszthy Bálint, G. Kiss Zoltán és Rebrus Péter írása is. A hagyományokat folytatva felkértünk három külföldi szerzőt is Firdos Atta, Markus Pöchtrager és Jeroen van de Weijer személyében. A kötet összeállításában a lehető legnagyobb tematikai és megközelítésbeli sokszínűségre törekedtünk. A jelenkori palettán jelen lévő számos fonológiaelméleti iskola közül megjelenik benne az optimalitáselmélet és a harmónianyelvtan mellett a kormányzásfonológia több különböző változata, valamint egy áttekintő tanulmányban a szabályalapú, ábrázolásalapú, megszorításalapú és használatalapú fonológiák szinte teljes köre. A fonológia határterületei közül a kötet tanulmányai tárgyalják a fonetikának, a morfológiának, a szintaxisnak, a nyelvtörténetnek és a nyelvi kölcsönzésnek a fonológiával alkotott metszéspontjait. A vizsgált nyelvek között megtalálható a magyar mellett az angol, a latin, az olasz, a spanyol és a Pakisztánban beszélt szaraiki, de szóba kerül a japán, német, dán, szlovén, lengyel, orosz, komi, török, katalán, indonéz, ponapéi, vata, beludzs és más nyelvek fonológiája is. A szemügyre vett fonológiai jelenségek köre is változatos: a magyar magánhangzó-harmónia átfogó és részletes tárgyalásán kívül szó esik a kötetben a zöngésségi szembenállásról a magyarban és annak hiányáról az angolban, a fonologizálódásról és a morfologizálódásról, a reduplikációról, a törlésről és a lenícióról, a magyar melléknevek többes számáról és a magyar mondatok hangsúlyozásáról, a fonotaktikáról és az idegen akcentusról, továbbá a fonológiai ábrázolásokról és a fonológiai variáció lehetséges kezelésmódjairól.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxi//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave