Az érzékelés alapja a megfigyelés. Mindenki mást tart fontosnak egy-egy új jelenség megfigyelésénél. Van, aki az „összbenyomásra” figyel, mások apró részleteket vesznek inkább észre. Különbség van olyanok közt, akikre inkább a képi vagy a hangzó impressziók hatnak. Kétségtelen, hogy vannak jobb és kevésbé jó megfigyelők, de mint sok más készség, a megfigyelés is fejleszthető. A sikeres kommunikáció érdekében – és nem csak interkulturális helyzetben – előny, ha jó megfigyelők vagyunk. Partnereink vagy beszélgetőtársaink reakcióiból érzékelhetjük, ha mondandónk unalmas, túl komplikált, nehezen követhető vagy akár csak nehezen hallható. Ha figyelünk partnereinkre, hatékonyabban tudjuk az ő szempontjaikat is felhasználni saját érvelésünkben. A viselkedési minták megfigyelése ugyanilyen fontos: Ismeretlen helyzetben könnyebben boldogulunk, ha megfigyeljük, hogyan viselkednek azok, akik „hazai pályán mozognak”, és őket követjük. Máskor, ha azt látjuk, valakit zavarnak a mi szokásaink, például a kéznyújtásunk, elállhatunk a szándékunktól, és így alkalmazkodhatunk a helyzethez. A hatékony megfigyelésre nyitottnak kell lenni, és gyakorlatot kell benne szerezni.