Mind a hétköznapokban, mind a tudományos elméletalkotás során a rendelkezésünkre álló kijelentések jelentős részét nem tekinthetjük bizonyosan igaznak. Mellettük szólnak ugyan bizonyos megfontolások, azonban nem teszik őket teljesen megbízhatóvá; sőt, az ezekre a kijelentésekre alapozott további kijelentések is csupán többé-kevésbé bizonytalan információk lehetnek. A rendelkezésünkre álló információk ezen eredendő és kiküszöbölhetetlen bizonytalansága formális eszközökkel (azaz például a logika eszköztárával) természetszerűleg nem kezelhető. Olyan módszerre van tehát szükségünk, amely lehetővé teszi, hogy megjelenítsük és releváns tényezőként vegyük figyelembe az információk bizonytalanságát, nem teljes mértékű megbízhatóságát. Éppen ezért a p-modell – Rescher (1976) nyomán – a kijelentéseket nem propozíciókként, hanem plauzibilis kijelentésekként értelmezi. A plauzibilis kijelentések „igazságjelöltek” (vö. Rescher 1976: 8), azaz olyan kijelentések, amelyek megbízhatóságát nem garantálja, hanem csupán részlegesen alátámasztja az a forrás, amelyből származnak, ezért csupán bizonyos mértékig tekinthetjük őket elfogadhatónak. Egy kijelentés plauzibilitási értéke tehát azt jelzi, milyen mértékben támasztja alá, teszi megbízhatóvá az adott forrás a szóban forgó kijelentést, és ennek nyomán milyen mértékben vagyunk hajlandóak elfogadni.