Egyre több vizsgálatból tudunk meg fontos részleteket a magzati alapok születés utáni hatásairól. Ehhez elsősorban a csecsemők gondolatait, mentális képességeit vizsgálják, amire több módszer alkalmas. Az egyik leggyakoribb ezek közül a cumizás ösztönét felhasználó vizsgálat, amely néhány napos csecsemőkkel is végezhető (2. ábra). Ez a kísérleti helyzet a babák cumizásának intenzitásán, a szopóreflexen keresztül vizsgálja, hogy képesek-e eltérő nyelvi kategóriákat (eltérő hangokat, illetve szótagokat) megkülönböztetni. A módszer alapja itt is egy, az ingerhez szoktatáson (habituáción) alapuló helyzet, melyben egy bevezetett nyelvi inger (például a b hang vagy a ba szótag) felkelti a baba érdeklődését. Ezt onnan tudjuk, hogy erőteljes cumizásba kezd. Amikor hozzászokik ehhez a hangingerhez, vagyis számára már nem újszerű, a cumizás intenzitása lecsökken. Ezután egy új nyelvi inger (például a p hang vagy pa szótag) bevezetésekor kiderül, hogy a baba hallja-e a különbséget. Ha meg tudja különböztetni a két ingert, vagyis az új hangot, illetve szótagot az addigitól különbözőnek hallja, akkor cumizása újra intenzívebbé válik. Ha pedig nem hallja másnak, akkor közömbös marad a hang iránt, amiből arra tudunk következtetni, a baba cumizásának intenzitása alapján, hogy a két hang vagy hanginger számára azonos.