A párbeszédek tekintetében a három év körüli kisgyermekek igen kezdetleges képességekkel rendelkeznek, bár ők már képesek gondolataik összetett nyelvtani formában való (és nem csupán a kétévesekre jellemző kétszavas) kifejezésére. Korábban kiemeltük az intonáció szerepét a jelentésmegkülönböztetés tekintetében, melyet igen korán érzékelnek a babák, mivel elemi tudásuk van a kérdő hangsúly választ váró természetéről. A hároméves, kisóvodás korosztály jellemzője az egocentrizmus, vagyis az, hogy nem képesek még olyan mentális forgatásra, amely lehetővé tenné, hogy ne saját perspektívájukból, hanem más szemszögéből szemléljék és ítéljék meg az eseményeket. Társalgásuk is e világképre épül, és tükrözi egocentrikus gondolkodásukat: párbeszédeik nem valódi üzenetcserék, hanem egy-egy kezdeményezésre reakcióul érkező, de egymástól mégis elkülönülő kérdés-válasz epizódok sorozata. E kisóvodás korosztály társalgása jellemzően egy homályosan definiálható téma köré szerveződik (ahogy ezt a fejezet elején lévő dialógus is mutatja). Kiragadnak egy-egy mondatot, nincs felvezetés, izolált megnyilatkozások sorozata jellemzi őket, ahogy ez társas élethelyzeteikre is igaz: ebben a korban még inkább egymás mellett és nem egymással játszanak a gyerekek. Az alábbi párbeszédek (15., 18., 20. példa) szemléltetik az egyes korosztályokra (2–3; 4–5; 7–8 évesekre) jellemző társalgási vonásokat, fejlődési mérföldköveket.