Schnell Zsuzsanna

Az elme nyelve

Társalgás és nyelvfejlődés


A gyermekhumor vizsgálatának tanulságai

A nem szószerintiség, ezen belül a humor fejlődéstani és mentális hátterére irányuló vizsgálatunk érinti a humorértés és humorprodukció képességének, valamint az iróniaértés gyermekkori képességének vizsgálatát is (Schnell 2012, Schnell–Varga 2012). Az eredmények szerint a humorértéshez nem elegendő az elsőrendű mentalizációs képesség, mely a metaforaértést biztosítja, vagyis a humor feltételezhetően még összetettebb jelentéskonstrukciót igényel (Schnell 2005, 2012). E nehezítettséget kulturális beágyazottsága, illetve háttértudásfüggő feltételei okozhatják. Az iróniaértés vizsgálata azonban újszerű eredményeket hozott: az irodalomban 8–13 éves korra teszik az iróniaértési képesség megjelenését (Gibbs 1994); míg ehhez képest az óvodás korosztály meglehetősen jól tudta értelmezni az ironikus szerkezeteket, és az eredmények szerint az óvodások a többi nem szó szerinti szerkezethez képest is meglepően jól teljesítettek iróniaértésben (Schnell–Varga 2012). Ennek magyarázatát egy rövidre zárási stratégia adhatja, azaz láthatóan más értelmezési lépéssorra hagyatkoznak a gyerekek, s a bonyolultabb, mentalizáción (szándékolvasáson) alapuló jelentéskonstrukció helyett egy huszárvágással az „értsd az ellenkezőjét” logikát követik. Ezt a mintázatot, miszerint az iróniaértés meglepően könnyen megy, mind a neuropszichiátriai rendellenességek egy markáns esetében, a skizofrén betegeknél, mind az óvodáskorú gyerekeknél nemcsak nyelvfejlődési (Schnell 2012, Schnell–Varga 2012), hanem nyelvpatológiai vizsgálataink is alátámasztották (Varga és mtsai 2013, 2014). Az adatokból arra következtethetünk, hogy a nem szó szerinti, nonkompozicionális szerkezetek feldolgozása eltérő kognitív erőfeszítéseket igényel, s eltérő mentális folyamatokat mozgósít. Különösen érdekes ez a humor és az irónia kettősségét illetően: a nyelvészetben két külön kategóriát (dichotómiát) alkotnak, míg a humorkutatásban az iróniát a humor alkategóriájának, ún. agresszív humornak tartják. Nyelvészeti szinten tehát éles határvonalak, dichotómiák vertek gyökeret, míg a társas-kognitív, mentális képességek és egyedfejlődési vonatkozások tekintetében sokkal inkább egyfajta folytonosságról, egy kontinuumról lehet beszélni: a humor és az irónia eltérő mögöttes kognitív mechanizmusokon alapul. E kísérleti eredmény alátámasztja azt a feltételezést, mely szerint a szószerintiség és a nem szószerintiség között nem éles határvonalat, hanem egyfajta folytonosságot, kontinuumot feltételeznek (Sperber–Wilson 1986, Reboul–Moeschler 2000). Az alábbi piramis szemlélteti a nem szószerintiség változatainak nehézségük szerinti (vagyis a feldolgozásukhoz szükséges mentális erőfeszítés tükrében mért) sorrendjét és az átmeneti szinteket a szó szerinti és nonkompozicionális szerkezetek között (12. ábra).

Az elme nyelve

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 487 6

A könyv betekintést nyújt az anyanyelvtanulás folyamatába, a nyelvhez vezető egyéni utak rejtelmeibe, és megmutatja, hogy a gyermek már jóval korábban társalog, mint hogy szavakba öntené mondandóját. Mielőtt kimondja első szavait, már nagy nyelvtudás birtokában van, már rég hatékonyan kommunikál. Ehhez elég csak megfigyelni a baba társas helyzetekben való részvételét. A gyakorló szülők vagy nevelők is, ha megfigyelik a gyermekek nyelvelsajátításának mindennapjait, a használt szófordulatokat, tanúi lehetnek egy végtelenül összetett és mégis gördülékeny rendszer kialakulásának, az olykor nagyon különbözőnek tűnő fázisok harmonikus rendszerbe rendeződésének.

A kötet pedagógusoknak, pszichológusoknak, logopédusoknak, óvodapedagógusoknak, gyógypedagógusoknak, minden fejlesztéssel foglalkozó szakembernek, szociális munkásoknak és a tájékozódni kívánó szülőknek, nagyközönségnek is jól használható kézikönyv.

Hivatkozás: https://mersz.hu/schnell-az-elme-nyelve//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave