Gloviczki Zoltán

Ovidius ars poeticája


Költők, pásztorok, dalnokok, alkotók

Nehéz meghúzni a határt, vajon meddig lássunk a Metamorphoses vagy bármely más mű egy-egy alakja-jelenete mögött a művészetről, művészről szóló állásfoglalást. Direkt módon kerülhetne szóba a varázsdalú Canens alakja (14.308–434.), a pásztordal értékelését is mutató jelenet az apuliai pásztor haláláról (14.512–526.), a szerelmes Polyphemus dala a szép Galateáról (13.789–869.), a Múzsák megjelenése (5.250. skk.). Mindezen epizódok azonban nem mondanak többet Ovidius költészetképéről, mint sok más elbeszélés. Különösen feltűnő Arion alakjának szerepeltetése a Fastiban (2.83–118.). Róla Hérodotos tudósít először (1.23–24.), s az ovidiusi elbeszélés menete hűen követi őt. A költő, illetve az egyik valós-mitológiai költő archetípus bemutatását azért a Horatius Ars poeticájának újabb ártatlan megfricskázásával indítja, amennyiben farkas és bárány, nyúl és vadászkutya, szarvas és oroszlán, ölyv és galamb együtt telepednek le Arion énekét hallgatni, tehát már az özönvíz kényszere sem szükséges ahhoz, hogy ezeket a lényeket a költő együtt emlegesse.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 455 5

Nem kétséges, hogy Horatius és Vergilius után a leggazdagabb utóélete a magyar irodalomban, sőt a folklórban is Ovidiusnak van. Hatása később kezdődött, mint amazoké, de mindmáig tart. Ovidius költő volt, s az Augustus-kor költészetének szellemisége ellen lázadt, mert – így Gloviczki – hazugnak, művészileg hazugnak érezte az ősök szokásai, a régi egyszerűség magasztalását. Ezért lesz fontos kérdéssé költészetében az igazság, természet és művészet viszonya. Ovidius nem a kevés kiválasztotthoz akar szólni, költeményeinek megszólítottjai nem annyira az egyes, meghatározott személyek, mint általában a férfiak, nők, a plebs, sőt a vulgus. Ovidius tehát nem hanyatlást jelent, hanem új kezdést, szakítást az előző kor értékrendszerével és az azt hordozó költészettel, az azt képviselő istenalakokkal, elsősorban Apollóval, szakítást a renddel, az augustusi rendezettséggel, ahol minden egyértelmű, egy folytonosan változó világban… Gloviczki kimutatja Ovidius költészetének egységét, azt, hogy nem lehet a műveket külön-külön elemezni, nincs külön Ovidius, a szerelmes költő és Ovidius, az epikus költő vagy száműzött költő, hanem minden művében egy egységes és – kényszer szülte kitérők ellenére is – következetes költői magatartás nyilatkozik meg.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gloviczki-ovidius-ars-poeticaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave