A Down-szindrómával élő emberek életkilátásai ma sokkal jobbak, mint a korábbi időkben, az ötvenes években a várható élettartam még 15 év körül volt, ma már gyakran eléri a 65 évet, tehát igazi időskorról is beszélhetünk Down-szindróma mellett. A korai öregedést korábban a Down-szindróma tünetének tartották, azonban ezt tudományos eredmények nem támasztják alá, hiszen a korábbi kutatásokat nagy bentlakásos otthonokban végezték, ahol a Down-szindrómával élők igen kevés fizikai és mentális fejlesztésben részesültek. Aktív életet élőknél az öregedési folyamatok lassabban érvényesülnek. Az 50-60 év közötti korosztályhoz tartozó Down-szindrómával élő emberek hasonló öregedési jegyeket mutatnak, mint korosztályos társaik: memória-, látás-, hallás- és izomerő-csökkenést. 60 éves kor felett a látás romlása felgyorsul, a szürkehályog igen gyakorivá válik, a hallás-csökkenés és a bőr öregedése felgyorsul. Egyéb betegségek is fellépnek Down-szindróma mellett ebben az életkorban, mint a krónikus légzési problémák, diabetes, ízületi gyulladások, epilepszia és pajzsmirigy alulműködés. Ezek közül külön figyelmet érdemel az epilepszia, amely 50 éves korra már 10%-os gyakorisággal jelentkezik, rendszeres gyógyszerszedéssel a rohamok nagy része elkerülhető. Ezzel párhuzamosan a depresszió gyakorisága is jelentősen megnő, ennek indulása leginkább lakóhely- vagy egyéb, az életkörülményekben bekövetkező változás eredménye.