A legtöbbet kutatott és elemzett közvetítési torzítás a női sportolókhoz kötődik. A legtöbb ez irányú kutatás azt mutatta ki, hogy a közvetítésekben, a sajtómegjelenésekben a férfi sportágak és a férfi sportolók dominanciája figyelhető meg. Ezek a különbségek meglepően nagyok lehetnek. Egy kutatás például azt mutatta ki, hogy még Svédországban is, ahol a férfi-női szerepek sokkal kiegyensúlyozottabbak, illetve a nők hátrányos megkülönböztetése is kevésbé jellemző, mint más maszkulin kultúrákban, a sportközvetítési idő kevesebb mint 10%-ában foglalkoztak női sportolókkal. A kutatás során sportközvetítéseket, híradásokat elemeztek, megvizsgálva azok hosszát és nyelvezetét. Az egyik ilyen elemzett riportban a Svédországban népszerű sífutás országos bajnokságáról számoltak be. A riporter a másfél perces bejátszásban hosszasan ecsetelte a férfi sífutóverseny izgalmait, megszólaltatta röviden a főbb versenyzőket és bemutatta azok korábbi eredményeit. A női versenyszámra már csak 7 (!) másodperc jutott a beszámolóban, ahol minden képi megjelenítés nélkül csak a 30 kilométeres szám győztesének nevét mondták be, aki már egyébként negyedszerre diadalmaskodott ebben a számban az évek során.173 A férfi-női különbségek azonban nemcsak a híradások méretében érhetők tetten, hanem a nyelvezetben is. A férfi sportolókat a híradásokban sokszor versengőként, elkötelezettként, harcosként állítják be, míg a nők esetében sokszor a törékenységüket, testi szépségüket, érzelmeiket hangsúlyozzák. A női sportolókat a közvetítésekben gyakran szólítják a keresztnevükön (lásd például a Hosszú Katinkáról szóló híradásokat), míg ez jóval ritkább a férfi sportolók esetében.174