A hallgatók gyakorlatának vezetésében több szempontból is a tereptanárok a leginkább kompetensek. Szakmai tudásuk meghatározó alapjaira ők is főiskolai, egyetemi tanulmányaik során tettek szert, és saját tapasztalatokkal rendelkeznek arról, hogy pályakezdőként mennyire volt elegendő a segítő hivatás gyakorlásához az a tudás, amivel diplomájuk megszerzésekor rendelkeztek. Azt is pontosan meg tudják határozni, hogy felkészültségük milyen területeken volt elegendő, és az elmélet, a gyakorlat, illetve a szakmai készség- és személyiségfejlesztés tekintetében hol és milyen jellegű hiányosságokkal küszködtek leginkább, és hogy ezeket később milyen módon tudták pótolni. Ezeket a fiatal szakemberként átélt nehézségeket a hallgatók gyakorlati oktatása során is kamatoztatni tudják, hiszen a terepmunkába beépíthetik mindazokat az ismereteket, skillfejlesztő gyakorlatokat, amelyek saját képzésükből kimaradtak, de amelyeket a segítő hivatás végzése szempontjából nélkülözhetetlennek ítélnek. A praxisban dolgozó szakemberekként ők ismerik legjobban a gyakorlati fogásokat, a gyakorlat elméletét, ezért ezeket ők tudják leginkább megismertetni a hallgatókkal. A tereptanárok amellett, hogy elősegítik a szociális munka elméletének és gyakorlatának integrálását, szintetizálását, fontos szerepet játszanak a hallgatók motiválásában is. A pálya mellett kitartó, hiteles emberekként ők tudják leginkább megerősíteni a fiatal szakemberjelölteket abban, hogy bár a segítő hivatásokat az alacsony presztízstől kezdve a korlátozott eszközökig számtalan negatívum jellemzi, mégis érdemes ezt a szakterületet választani, mert az emberekkel való foglalkozás, a segítségnyújtás olyan szépségeket és értékeket rejt magában, amelyek sokszorosan kárpótolnak a hivatás gyakorlásával járó nehézségekért.