Az autizmus és az azzal rokon zavarok megbízható diagnózisa nem egyszerű feladat, jelentős jártasságot kíván, de épp ezért érdemes hangsúlyozni, hogy empirikus vizsgálatok szerint az autizmus az egyik legmegbízhatóbban diagnosztizálható gyermekpszichiátriai zavar (Lord, Rutter, 1994). Emellett az autizmusspektrum-zavarok diagnosztikájának alapvető szempontjai nem különböznek a fejlődési zavarok azonosításának általános elveitől. A tünetek objektív feltérképezése mellett elengedhetetlenül fontos a fejlődésmenet elemzése, a tipikus fejlődéstől való eltérések azonosítása. Megvizsgáljuk, milyen minőségű devianciát tapasztalunk, azaz, hogy a kortörténet és a klinikai kép mennyiben illeszkedik az autizmus diagnosztikus kritériumaihoz, illetve más, differenciáldiagnosztikai szempontból releváns kórképekhez. A fejlődési és összehasonlító diagnosztikus megközelítés lényeges eleme a klienscentrikus, komplex, multidiszciplináris megközelítés (Klin, Shepard, 1994). A gyermek/felnőtt kivizsgálásában egyaránt érvényesülnie kell gyermekpszichiátriai, pszichológiai, illetve gyógypedagógiai szempontoknak. Kézenfekvő, hogy az információk sem származhatnak egyetlen forrásból vagy életkorból, hiszen az autizmus jelenlegi tudásunk szerint csak a viselkedéses kép alapján diagnosztizálható, a tünetek megjelenésének formája és intenzitása azonban erősen helyzet- és/vagy életkorfüggő lehet (Rutter, Schopler, 1992). A diagnózis kialakításában különös figyelmet kívánó néhány alapvető szempontot – részletesebb kifejtés helyett – az alábbiakban csak röviden soroljuk fel: