A végrehajtó funkciók fogalmának létrejöttében közrejátszó klinikai címkézések és faktoranalitikus vizsgálatok csak egy olyan általános konstrukció megalkotását tették lehetővé, mely a heterogén funkciókat egy közös megnevezésben egyesíti. Az észlelés, a figyelem vagy az emlékezet jelenségeit is magukba foglaló magasabb szintű működési módok közé tartozik az anticipáció, a célmegjelölés, a tervezés és a monitorozás (Stuss, 1992). A legjelentősebb funkciók között az akarat, a szándékos cselekvés, a célirányos viselkedés, a gátlás, tervezés, időészlelés, belső szabályozás, munkamemória, önmonitorozás, verbális önszabályozás, motoros kontroll, a mentális struktúrák fenntartása és változtatása, valamint az érzelmek és a késztetések szabályozása található (Pennington, Ozonoff, 1996). Nyilvánvaló ezáltal, hogy ezek a funkciók nem minden esetben választhatók el olyan egyéb jelenségektől, mint a figyelem, az információfeldolgozás sebessége vagy a memória. Az átfedettség eltérő mértéke jól tetten érhető például a munkamemória vizsgálatában, ahol is a figyelmi komponens meghatározó szerepet játszik, míg az absztrakció, a problémamegoldás vagy a tervezés hatása az emlékezeti folyamatokra minimális (Vanderploeg, Schinka, Retzlaff, 1994).