Ebben a kötetben hasznos vizsgálati módszereket és a hozzájuk kapcsolódó neuropszichológiai magyarázatokat talál a megismerés fejlődése iránt érdeklődő olvasó. Mi az a fejlődési neuropszichológia? A hagyományos, elsősorban meghatározott lokalizációjú agysérüléseket követő viselkedészavarokkal foglalkozó, úgynevezett szindróma alapú klasszikus neuropszichológiát a 1980-as években kezdte el felváltani a sokkal inkább elméletvezérelt, kognitív neuropszichológiai szemlélet. Ez a megközelítés az egészséges emberek kognitív pszichológiai vizsgálata alapján megalkotott elméleti modellek segítségével próbálja meg feltárni, hogy az idegrendszer meghatározott sérülései a megismerő folyamatok milyen komponenseit érintik. A kapcsolat a laboratóriumi eredmények és a klinikai megfigyelések között kétirányú, nemcsak az elméleti modellek segítenek a sérülés mintázatának feltérképezésénél, hanem a neuropszichológiai eredmények függvényében az egyes kognitív funkciókkal kapcsolatos elméletek is átalakulnak. A fejlődési neuropszichológia egy további szemponttal egészíti ki mindezt, feltételezi, hogy a sérülés egy dinamikusan változó rendszert változtat meg, amelynek módosulását kizárólag úgy érthetjük meg, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a fejlődés során milyen változások valósulnának meg a sérülés hiányában. Ennek a viszonyítási rendszernek az egyik legfontosabb követelménye, hogy jól kialakított, megfelelően standardizált vizsgálóeszközökkel rendelkezzünk az egyes megismerőfunkciók fejlődési zavarainak kimutatásához. A fejlődési neuropszichológiai kutatások nem meghatározott klinikai csoportok közötti hasonlóságot igyekeznek kimutatni, hanem az első pillantásra homogénnek tűnő betegcsoportokban megfigyelhető különbségekre koncentrálnak. A kutatások azokat a funkcionális egységeket, rendszereket igyekeznek feltárni, amelyek önálló, más rendszerektől függetlenül megjelenő sérülése megváltoztatja az adott személy nyelvi, emlékezeti vagy perceptuális viselkedését. Az elméletvezérelt megközelítés ugyanakkor a vizsgáló eljárásokban is tetten érhető. A megismerő rendszer sérülésének feltérképezésénél a neuropszichológusok többségében olyan teszteket alkalmaznak, amelyek eredetileg a kísérleti pszichológiai modellek tesztelésére szolgáltak.