A neuropszichológiai diagnosztikai munka során az egyik legnépszerűbb eszköz a vizuális organizáció és a vizuális incidentális emlékezet tesztelésére a Rey komplex ábra. Az ábrát az 1940-es években André Rey fejlesztette ki. Rey eljárásához Osterrieth dolgozta ki és standardizálta a legszélesebb körben használt pontozási módszert (Rey, 1959; Lezak, 1995; Meyers, J. E., Meyers, N. R., 1995). Magyarországon az 1980-as évek második felében terjedt el a használata (Verseghi, Vincze, 1989). A hazai neuropszichológiai gyakorlatban az agysérült személyek szűrővizsgálatára, de sosem egyetlen tesztként használják. Két változata van: a nemzetközileg is általánosan elterjedt A) változat és a gyermekek számára kidolgozott B) változat (Kónya, Verseghi, 1995; Kónya, Verseghi, Rey, 2001). A teszt a különböző, hipotézisteszteléssel dolgozó neuropszichológiai vizsgálatoknak is alapvető kiindulópontja. A módszer alkalmas arra, hogy a vizsgált személy feladatmegoldási módja, teljesítménye kvantitatíven és kvalitatíven is kiértékelhető legyen, ezáltal a diagnosztikai és az ezzel összekapcsolódó, individuálisan meghatározott rehabilitációs folyamat egyik hasznos eszköze lehet. A kvalitatív analízisnek alávetett egyéni feladatmegoldások alapján jól leképezhetőek a vizuális észlelés különféle problémái, a figyelmi folyamatok (például neglekt szindróma), az incidentális vizuális és vizuális-téri emlékezet, valamint a konstrukció folyamatának zavarai. A feladatmegoldások jellegéből a sérült agyi területekre vonatkozóan is hipotézist alkothatunk. Vannak speciálisan a parietális lebenyek sérülését, a frontális régiók problematikáját jelző hibázási módok. Önmagában a tesztben elért pontszámok alapján nem tudhatjuk meg, hogy a személynek mi a problémája, agyának melyik területe nem funkcionál a megfelelő módon. Ugyanannyi pontszám mögött eltérő lokalizáció mellett különböző deficit húzódhat meg. A teszt felvételi módja igen szerencsésen konstruált, mivel lehetőség van nyomon követni és rögzíteni a vizsgált személy építkezési stratégiáját.