A téri kifejezések elsajátítására vonatkozó tipikus fejlődési adatokat jól kiegészíti Radványi és Pléh (2002) más értelmi fogyatékossággal élő csoportokkal végzett vizsgálata. 13 Down-szindrómával élő (DSz; átlagéletkor: 11;2) és 23, IQ-pontszámban illesztett más etiológiájú értelmi fogyatékossággal élő gyerekkel (átlagéletkor: 11;1) vették fel a PPL névutó- és ragprodukciós tesztjét. A DSz-csoport teljesítménye minden feladatban elmaradt a más etiológiájú értelmi fogyatékos csoportétól. Mindkét csoport számára könnyebb volt a tartály, mint a felület viszonyok leírása. Radványi és Pléh feltételezik, hogy a DSz-csoport képtelensége a résznevek használatára nem prototipikus felületek esetén (ezt a stratégiát a TF óvodás gyerekek gyakran használják) a téri feldolgozásra jellemző globális észlelési elfogultságból fakad (Bihrle és mtsai, 1989; Rossen és mtsai, 1996). A normális fejlődéshez hasonlóan itt is volt ösvénytípus hatás: a FORRÁS kifejezések voltak a legnehezebbek. A téri viszony típusának is mindkét csoportban szignifikáns hatása volt, a többargumentumú (KÖZÖTT típus) és a rejtett tárgyat kódoló (MÖGÖTT típus) kifejezések voltak a legnehezebbek. Bár a DSz-csoport teljesítménye általában gyenge volt és elmaradt a másik értelmi fogyatékos csoportétól, az ösvénytípus szempontjából nagyon hasonló volt a mintázat mindkét csoportban, követve a tipikus fejlődésben megfigyelt mintát, és így egyezésben a Williams-szindrómára jellemzővel is.