Sárvári György

Tudatváltás

Az éber átkapcsolás mûvészete

Apám gyenge ember volt…

Apám gyenge ember volt, sohasem állt mellettem, mint egy egyenes nyírfa, amely lombja alatt biztonságot és nyugalmat találnék. Sodródott, félénken kimenekült a durva világból, és belső életet élt. Számára a világ illúzió volt és maradt mindig, a saját álmaiba menekült. Anyám fura realistaként él, talán mindig is az volt, csak ezt korábban nem láttam benne. Számára a világ édes gyümölcsökkel teli tál, amiből mindig több és több kell. Az ő realizmusa egyfajta materiális álmodozás. Én közöttük állva éltem a saját vélt biztonságomban. Anyámtól azt tanultam, hogy mindent szakítsak le és élvezzek ki, apámtól pedig azt, hogy a férfiakért küzdeni kell, erősen kell őket szorítani és irányítani, mert különben eltűnnek saját belső világuk feneketlen mélységeiben. Hogy miért lettem hideg, szeretetre éhes bestia, aki egy édes pillanatért feláldozza a múltat és jövőt, és aki végül megcsömörlött mindentől? Talán azért, mert senki sem tanított meg szeretni, befelé figyelni, elmélyülni és jelen lenni. A fejemben állandóan filmet forgattak, amiben én is csak egy szereplő voltam a többi között, de sohasem főszereplő. Nem tudom szeretni magam, nem tudom tisztelni azt, akivé lettem.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 532 3

Pszichológia

Sárvári György hazánk egyik legmeghatározóbb coach tanácsadója. Könyve nem egyszerű leíró pszichológiai kutatás, hanem egy izgalmas krimihez hasonlít, ahol a szereplők kiemelkedő vezetők, sportolók, vagy éppen hétköznapi emberek, akik szeretnének felülemelkedni a sorsukon. Olyan kritikus, drámai pillanatokat sűrít egy-egy ötperces írásba, amelyben egy életpálya legintimebb elakadásai és küzdelmei bontakoznak ki. Minden rövid történet mestermunka, amely a személyes elakadástól a kibontakozás és megújulás lehetőségéig vezet végig minket. Könyve stílusteremtő, mert minden sztoriban van valami egyedi és mégis mindannyiunk számára érvényes tanulság. Írásaiban a sűrítés és a fókuszált vonalvezetés eszközeivel él, amelyben a katarzis és a feloldás fontos szerepet kap. Aki olvassa a különböző emberi történeteket és sorsokat, szinte mindegyikben magára ismerhet. Talán azért is, mert korunk legfontosabb kérdései, az élet, a halál, az egzisztenciális szorongás, a szüleinktől való elszakadás, az elengedés és a megtartás leginkább szívszorító pillanatai bontakoznak ki belőle. A szerző valószínűleg a kollektív tudattalanból hívta elő ezeket a fontos történeteket, hogy mindannyiunk útkeresését támogassa általa.

„…A labirintus belőlünk táplálkozik, a mi kivetülésünk, azonos velünk, és így a megoldás is bennünk van legbelül. Az élet labirintusa olyan organikus Mátrix, amely pontosan követi a belső folyamatainkat. Ha elfáradunk és kiégünk, a külső körülményeink nem pusztán lekövetik a belső állapotunkat, hanem felerősítik. A kiégett ember a saját fásultságának felerősített árnyékával találja szemben magát kívül, illetve olyan erős megállító helyzetekkel, amik tükrözik a belső állapotát…”

„Nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. A betöltött idő megteremtése mindannyiunk számára fontos. A betöltött időhöz azonban az üres időn át vezet az út, amelyet megkerülni, átugrani nem lehet. Jó lenne átkapcsolni a pihenés örömébe, és élvezni a megérkezést. Ehhez azonban helyet kell készítenünk önmagunkban a megérkezés ünnepének…”

Hivatkozás: https://mersz.hu/sarvari_tudatvaltas//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero