A háttércsatorna-jelzések a társalgások egyik lényeges jelenségének számítanak, amelynek vizsgálata az 1960-as évek vége óta fontos területet alkot a társalgáselemzési kutatásokban (pl. Yngve 1970, Duncan 1972, Clancy et al. 1996, Ward–Tsukahara 2000, Cutrone 2005, Deng 2009, Li et al. 2010), a magyar nyelvészetben azonban csak néhány munka érintette ezt a témakört (pl. Markó 2007a, 2007b, Markó et al. 2014, Dér 2012, Hámori 2014). Jelentősége ellenére a jelenség nyelvészeti leírásában sok a bizonytalanság: többféle elnevezés is használatos (pl. „listener responses” (Deng 2009), continuers (Schegloff 1982), „backchannel” (Cutrone 2005), backchannel responses (Li et al. 2010), ezekhez olykor többféle értelmezés járul, eltérések vannak arra nézve, hogy mely nyelvi elemek vagy szerkezetek tartoznak egyáltalán a háttércsatorna-jelzések közé, ezeknek milyen funkcióik lehetnek stb. Jelen tanulmányban Yngve (1970) definíciója alapján a háttércsatorna-jelzés megnevezést használjuk, és azokat a rövid megjegyzéseket értjük rajta „amelyeket egy beszélgetés során az egyik résztvevő a másik beszélése (fordulója) közben tesz” (Ward–Tsukahara 2000), más szavakkal, azokat a verbális vagy nonverbális jelzéseket, amelyet egy társalgásban az egyik fél (a hallgató) a beszélő beszéde közben ad, figyelem vagy megértés jelzésre és/vagy tovább-beszélést ösztönző céllal, pl. ühüm, aha, igen, az tök jó. A háttércsatorna-jelzések kutatásában két fő irány jellemző: sok kutatás formai alapon kiindulva egy-egy háttércsatorna-jelzést (pl. hümmögés) elemzett behatóbban, míg mások a közös társalgásbeli funkcióból és fordulómegtartó jellegből indultak ki és ezek alapján a jelzések különféle csoportjait és változatait vizsgálták (vö. Deng 2009).