A kutatásban azt vizsgáltuk, hogy mondatismétléskor a szavak időtartama milyen sajátosságokat mutat ötéves óvodások és hétéves iskolások ejtésében, illetve hogy a kiválasztott szavakat milyen arányban képesek a gyermekek megismételni. Feltételeztük, hogy az idősebb gyermekek több szót fognak helyesen visszamondani, mint a fiatalabbak. Az adatok nem támasztották alá a hipotézist: a két korcsoport teljesítményében gyakorlatilag nem volt különbség. A nem vagy tévesen ismételt szavak nagyrészt megegyeztek a gyermekeknél függetlenül az életkoruktól. A mintegy 2 évnyi korkülönbség azonban – legalábbis ennek a kísérletnek az adatai alapján – úgy tűnik, nem jelenti a mondatismétlés sikerességének növekedését. Magyarázatként azt valószínűsítjük, hogy nem feltétlenül a mondatészlelés teljesítményének stagnálása áll a háttérben, hanem éppen az iskola – tanulás, feladatok, elvárások – ténye, amelyek növelhetik a gyermekek szorongását. Az sem zárható ki, hogy az ötévesek még nagyobb mértékben vannak hozzászokva a számukra ismeretlen jelentésű szavak ismétléséhez (pl. kalauz, jelmeze, forgalom), és könnyebben visszaadják azokat, mint a hétévesek, akik már feltételezik a szavak jelentésének ismeretét. Idekapcsolódik az a lehetőség is, hogy az ismeretlen szó megakasztja a mondat ismétlését, esetünkben például a kalandjait szó helyes ismétlését a megelőző űrturista elhangzása blokkolhatta. Nem kérdés, hogy a memóriának óriási szerepe van a mondatismétlésben, abban azonban nincs teljes egyetértés a kutatók között, hogy ez a részvétel hogyan definiálható, illetve milyen az összefüggése a mondatészlelés folyamatával (pl. Alloway et al. 2004, Okura–Lonsdale 2012).