Az elemzés tárgyát képező 160 év korszakokra bontása tudományos és politikai közmegegyezésre épül. Amennyiben a rendszerek demokratikus tartalmát tekintjük kiindulópontnak, az időszak a liberális korlátozott demokrácia (1918-ig bezárólag), a két világháború közötti homlokzatdemokrácia, a rövid szubsztantív demokrácia (1944–47), majd a totalitárius (1948–1956) és poszttotalitárius rendszer (1956–1989), végül a képviseleti politikai demokrácia (1990–) belső korszakaira épül. A fejezet nagyrészt alkalmazkodik ehhez a korszakoláshoz, de néhány esetben módosít ezen, alkalmazkodva a vizsgálat fő szempontjához. A legfontosabb eltérés, hogy nem választjuk ketté az 1944 és 1956 közötti időszakot. Ezt annál is inkább megtehetjük, mert a kötetben önálló fejezet foglalkozik az 1945–49 közti évekkel (lásd Gyömöre Máté, IV. fejezet). A puszta formalitásnál azonban nyomósabb érv, hogy bár 1944 után egy ideig megvoltak a képviseleti demokrácia intézményei, a kormány összetételét (nem említve itt a kormány politikáját) kezdettől fogva e képviseleti intézményeken túlmutató szempontok, elsősorban a külpolitikai konstelláció és a Magyar Kommunista Párt közös nyomása befolyásolta. Nem véletlen, hogy az említett időszak belső határvonala is rendre vitatott: 1947, 1948 vagy 1949 jelenti-e azt a fordulatot, amikor ténylegesen átcsúszik a szubsztantív demokrácia kommunista diktatúrába? Ennek megfelelően rendre öt korszakba rendezve foglalkozik a fejezet a miniszterek csoportjával.