A kisebb súlyú, társadalomra csekélyebb fokban veszélyes cselekmények szabályozása többféleképpen történhet. A hármas felosztású bűncselekményi rendszerben a bűntett, vétség mellett megjelenik az ún. kihágás, vagyis ebben a felfogásban a kisebb súlyú jogsértések is bűncselekménynek minősülnek, de szankciójuk kisebb, s legtöbbször más eljárási rend szerint bírálhatók el. A II. világháború előtti magyar jogban ezt a rendszert alkalmazták. A kettes felosztású bűncselekményi rendszerben a kisebb jogsértések nem minősülnek bűncselekménynek. A jelenleg hatályos magyar szabályozás ez utóbbit fogadja el, vagyis bűncselekménynek minősülnek a bűntettek és a vétségek, s ettől elkülönülten kezelendők a társadalomra enyhébb fokban veszélyes cselekmények, az ún. szabálysértések. A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló törvény (2012. évi II. tv., továbbiakban: Sztv.) célja a jogszabály preambulumában jelenik meg: hatékony fellépés azokkal a jogsértő magatartást elkövető személyekkel szemben, akik sértik vagy veszélyeztetik a társadalom általánosan elfogadott együttélési normáit, de nem érik el a bűncselekmények kockázatait és veszélyességi szintjeit. Az Sztv. 1. § határozza meg a szabálysértés fogalmát.