Kalotaszeg földrajzi közepén a katolikus lakosságú Jegenye egy szinte teljes mértékben elzárkózó endogám közösséget alkot. Rendkívül elszigetelt, lenézett, el nem fogadott szegényparaszti falva a tájnak.1 A kis közösségben2 szinte kizárólag a falun belül kerestek párt. A másodágú unokatestvérek rendszeresen házasodtak. A rokonházasságok szomorú velejárója, hogy Jegenyén – saját bevallásuk szerint – sok a genetikai betegségben szenvedő „boldogtalan” gyermek. Néhány elhanyagolható esete az egeresiekkel való összeházasodásnak inkább atipikus, újabb keletű, és csak erősítik a fent említetteket. Jegenye földrajzi elszigeteltsége egyik lehetséges, de nem valószínű magyarázata az endogámiának. Számos társadalmi tényező mellett az egyik legfontosabb, hogy Jegenye viszonylag későn, a 18. században más erdélyi vidékekről betelepített lakossága,3 katolikus lévén, nem is házasodhatott a reformátusokkal.4 Nagy távolságban mindenütt reformátusok vagy ortodox, illetve görög katolikus románság vette őket körbe. A jegenyeiek más katolikus közösségekkel sem keresték a kapcsolatot. „Mindenki tudja a faluban, hogy Bács még katolikus, de nem tartunk kapcsolatot, mert messze van.”5 Jegenye kulturális jegyeit tekintve is kakukktojásnak számít. Viselete6 „nem húzott” a Nádas mentihez. „A férfiak harisnyában és bekecsben jártak. Az asszonyok fersinget, hosszú inget, pengyelt és surcot hordtak. Mindig hófehér volt minden, nem cifrálkodtunk. Szegények voltunk, de tiszták, a legtisztábbak a vidéken.”7