Az Almás völgyében a Váralmástól északra Középlak, Nyérce, Zutor, Magyarzsombor, Kendermál, Almásszentmihály erősen fogyó református szórványmagyarsága1 tartott/tart fenn egymással rokoni kapcsolatokat. E falvak legnépesebb magyar közösségével a Váralmás szomszédságában fekvő Középlak rendelkezik. Adatközlőink az Alszeg távolabbi falvaiban (Ketesd, Bábony) nem tudták egyértelműen eldönteni, hogy Váralmásig vagy Középlakig terjed-e Kalotaszeg, többek között ezért is vettük fel Középlakot a vizsgálandó falvak sorába.2 A Középlakhoz közelebb eső Nagypetriben és Váralmáson azt is említették, hogy ritkán ugyan, de házassági kapcsolataik is akadtak középlakiakkal. Az Alszegen határozottan állítják, hogy a Középlaktól északabbra fekvő Magyarzsombor nem tartozik Kalotaszeghez. Magyarzsomboron is bizonytalanság nélkül mutattak visszafelé, miszerint „Váralmástól kezdődik Kalotaszeg”. Középlakon viszont nem fogalmaztak egyértelműen: „mindig úgy tudtam, hogy Középlak Kalotaszeg szélén van” – hangzott egy nyolcvanéves asszony válasza, sem belül, sem kívül nem helyezve magukat a kalotaszegi kapcsolatrendszeren. Középlak a fent felsorolt, Váralmástól északra eső falvak közül az egyedüli közösség, amelynek az Alszeg falvai felé némi nyitottsága bizonyítható. Tehát ez az összekötő kapocs Kalotaszeg felől a Szilágyság irányába eső szórványmagyarság felé, amely irányba Középlaknak sokkal sűrűbbek a kapcsolatai. Fontos ezt látni, főleg azért, mert hovatartozását illetően Középlak több szempontból is kérdőjeles. Középlak helyi társadalma jelentős kisnemesi öntudatú réteggel rendelkezett a legutóbbi időkig3 (2. kép). A középlaki nemesi eredetű családok a magyarzsombori „nemesekkel” és az 1940-es, 50-es évektől már az iparosokkal is házasodtak. A faluban élesen elkülönültek a nemesek és nemtelenek. A helybéli középlaki parasztokkal rangon alulinak tartották a házasodási – még ha az 1950-es, 60-as évektől köttetett is egy-egy ilyen házasság. Mai napig számon tartják az idősek a falu társadalmában a nemeseket, és az ún. „felszabadultakat”, tehát az egykori jobbágyok ivadékait. Ma is évődnek azon, hogy a nemesek és a felszabadultak máshogy viszik a kapát a munkába: a kezükben tartva, illetve a vállukra véve. A település arculatát nagyban meghatározzák a központi falurészen lévő, utcafronton zárt, módos, polgárosult házak, boltozatos kapubeállókkal. Két kúria is áll még, a Brassai családéban van most a lelkészi hivatal, és lakatlanul árválkodik az egykori Bányai-kúria. Míg a középlaki nemesség Magyarzsombor felé nyitott, addig a középlaki „felszabadultak” déli irányba, az Alszeg falvainak parasztsága felé is tájékozódtak, mindamellett, hogy Magyarzsomborral és a környékén levő fent említett falvakkal voltak inkább házassági kapcsolataik a parasztoknak is. Középlakot a nemessége és módossága miatt még az alszegi falvakban is számontartották mint jelentős települést, és megemlítették, hogy a középlaki nemesek „úri ruhában jártak” (3. kép, 4. kép). A középlaki parasztokról viszont egy nemes származású asszony azt mondta: „A felszabadultak bő szoknyát hordtak. A bőszoknyások viselete húzott a kalotaszegihez.” Mindemellett a Középlakon látott családi fotók inkább a magyarzsombori öltözködéssel rokonítják a helyiek viseletét. A Középlaktól északra fekvő falvakban már egy helyi jellegzetességek nélküli, korán polgárosult öltözködést találni. Magyarzsombor lelkésze az 1920-as években kéziratban írta le néprajzi jellegű megfigyeléseit a gyülekezetéről. Találó leírását az öltözködésről érdemesnek tartottuk szinte teljes egészében közölni, mert kiválóan jellemzi azt a polgárosultabb öltözködési stílust, melyet nemcsak itt, az Almás völgyében, de másutt, a jelentősebb iparos réteggel rendelkező, polgárosodó közösségekben is tapasztaltunk, pl. Bácson, Egeresen, Szászfenesen. „Habár Kalotaszeg egyik végső pontján vagyunk, de azért, a híres és festői szép kalotaszegi viseletét népünknél, sem a férfiaknál, sem a nőknél nem találjuk meg. A kalotaszegi híres és szép ünnepi dísze a leányoknak, a gyöngyös párta... itt még nyoma sem található a mi vidékünkön. Nem találjuk meg a szép varrottas kalotaszegi kötényt sem népünk asszonyainak és leányainak ünnepi viseletében, mely az igazi kalotaszegi népviseletnek olyan festői szép kiegészítője... ezen a vidéken a magyar és román nép évszázados együttélése folytán egy sajátságos kevert népviselet alakult ki. Aki először fordult meg községünkben, és így nem ismeri annak lakóit, nagyon könnyen összetévesztheti a magyarokat a románokkal, olyan szinte egyforma itt a kétféle népnek úgy a hétköznapi, mint az ünnepi viselete... Asszonyaink, s leányaink hétköznapokon kartonból készült sötét, vagy világos színű bő ráncos szoknyát viselnek, testhez álló derekú blúzzal, fejüket karton kendövei kötik be, ünnepnapokon meg sötét, vagy világos színű, lerakott, bő szövetszoknyát, testhezálló derekú szövetből készült blúzt viselnek és fejüket meg szövet- vagy müselyemkendövel kötik be. A fiatal leányok, különösen, akik már szolgáltak mint cselédek, városon, vagy falun úri családoknál, modem női ruhákban járnak, a saját ízlésüknek legjobban megfelelő színekben, fejükön meg modem női kalapokat hordanak, lábaikon modem női cipőket viselnek, ellentétben asszonyainkkal, akik még magas, lágy szárú csizmában járnak ünnep- és hétköznapokon a házon kívül, ha valahova mennek.”4