Kalotaszeg történeti és élő tájnyelvi jelenségeinek megfigyelésében és rendszeres leírásában Szabó T. Attilának meghatározó szerepe van.1 A kalotaszegi tájnyelvi kutatásából levonható következtetések a tájon belüli finomabb hálózatot is megrajzolják. Ha a házassági kapcsolatok által felvázolt térszerkezetet összevetjük a nyelvészeti jelenségek által kirajzolódó finomabb belső táji strukturáltsággal, akkor a kettő között sok átfedés mutatható ki. Végeredményben ugyanannak a jelenségkörnek különböző aspektusairól van szó. Nyilvánvaló, hogy a házassági körben hosszú történeti időn keresztül részt vevő csoportok, az egymással való gyakoribb kommunikáció által, nyelvileg és kulturális reprezentációjukat tekintve is egymáshoz igazodtak. (A szemléletes nyelvtérképek gyakran településtörténeti, társadalomtörténeti összefüggésekre is következtetni engednek.) Mindenesetre feltűnő, hogy a tájon belüli nyelvi strukturálódás rendszeresen határt von egyes kistájak köré. A legmarkánsabban megfogható, elkülönülő kistáj nyelvileg is Kalotaszeg délnyugati része, a Felszeg, melyen belül is kisebb körök rajzolódnak ki. Bánffyhunyad Kolozsvárral közlekedésében összekapcsolva nemcsak a tárgyi innovációk,2 de a köznyelvi divatok terjedésének is legközelebbi pontja. Feltűnőbb, hogy a kisnemesi Kalotaszentkirály nyelvi jelenségei sok esetben eltérnek az őt körülvevő felszegi környezetétől. Az elkülönülés nagyon markáns, ha végiggondoljuk, hogy ez azt is jelenti, hogy a vele szorosan összeépült ikerfalu, Zentelke nyelvétől is több mindenben eltér, amellyel, mint láttuk, nem nagyon házasodott). Kalotaszentkirály nyelvéhez a szomszéd falu, az egykor ugyancsak sok köznemesi családot számláló Magyarókereke közelebb van, mint az ikerfalu Zentelkéé. (Érdemes itt megemlíteni, hogy ugyanakkor Magyarókereke tárgyi kultúrájában, viseletében és lakáskultúrájában hamarabb polgárosodott, váltott át egy jellegtelenebb stílusra, mint a nála hagyományörzőbbnek tartott Szentkirály. Tehát első látásra, csupán bizonyos néprajzi kulturális kifejezésekből kiindulva nem is feltételeznénk szorosabb kapcsolatot, egy felületes pillantással elmennénk a jelenség mellett. Miközben a házassági kapcsolatok, a nyelvi jelenségek és egy mind a mai napig hangoztatott összetartozás-tudat egyértelműen utalnak a mély gyökerű kapcsolatra.) A déli peremvonulat (Magyarvalkó, Magyargyerőmonostor) megint csak több nyelvi kapcsolatot mutat egymással. Ugyancsak Jákótelke, Damos, Sárvásár, Nyárszó esetében sűrűbbek a megfelelések. Mindez összhangban van az általunk megrajzolt struktúrával.