Györgyfalva az egyetlen magyar többségű és életképes, valamelyest kompakt kultúrájú települése a kistájnak. A hullás jelei azonban itt is erőteljesen mutatkoznak. Mintegy 100 ház üresen áll, kihaltak a lakók belőlük. Nagyon sok udvarban csak egy személy, általában idős asszony él, hiszen kb. 130–140 özvegyasszony lakik a faluban. A férfiakat nagy számban viszi el az alkoholbetegség 60 éves koruk előtt. Szamosfalvát Kolozsvár bekebelezte. Kolozs magyarságának aránya egyre csökken a lassabb ütemben fogyó román, és a rohamosan növekvő, rossz életkörülmények között élő cigány lakosságéhoz viszonyítva. Szamosszentmiklóson a 19. század végén, Dezmérben és Kolozsbóson a 20. század első felében, Rődön az 1970-es években kihalt, elrománosodott a magyar lakosság. Kolozskara, Bodrog, Kolozspata és Ajton visszafordíthatatlanul elöregedett magyar lakossága együttvéve sem éri el a 300 főt! Ajtonban két házaspár jelenti a fiatalságot, rajtuk kívül mindenki 50 évnél idősebb. 4 éve, amióta a jelenlegi református pap szolgál, nem volt se esküvő, se keresztelő. Ajtonban kevesebb mint egy évszázad alatt 635-ről 117-re apadt a református magyarok száma.1 A jól működő holland testvérkapcsolat nélkül nem tudna lelkészt tartani a közösség. Kolozskarára és Bodrogra Kolozsról jár ki a lelkész. Az 1913-ban a Bánffy család adományából épült impozáns méretű karai református templom nagyon rossz állapotban van. A telepesek gyermekeinek épített egykori tágas magyar iskolában csak román nyelvű tanítás folyik. Aki magyar iskolába akarja járatni a gyerekét – egy ilyen házaspár van –, az saját autóján hozzáviszi Kolozsra, nap mint nap. E – csupán vázlatosan bemutatott – folyamatokat látva úgy érezzük, nem tűnik túlzott borúlátásnak az a megállapítás, hogy Erdőalja, mint magyar néprajzi kistáj, évtizedekben mérhető időn belül megszűnik létezni.