Ha a földrajzi és történeti paraméterekkel körülhatárolt táj lakosságában megpróbálunk rámutatni azokra a csoportokra, amelyek a „kalotaszegi néprajzi táji csoport” részét képezik, számos nehézségbe ütközünk, mégis bizonyos vezérelvek felállíthatóak. Eddigi felvetésünkből kitűnik, hogy a táj emberi kapcsolathálójából a házassági kapcsolatoknak fontos integráló szerepet tulajdonítunk. Ez a szempont átláthatóan rajzolja ki az emberi csoportoknak azon köreit, amelyek a táji csoporton belül, illetve kívül helyezik el magukat. Bár közhelyszerű a válasz, mégis az érthető gondolatmenet kedvéért fel kell tenni a kérdést, hogy rurális társadalmak esetében milyen elvek alapján szerveződtek a tradicionális házassági rendszerek a Kárpát-medencében? A házassági preferenciákat dominánsan két tényező irányította: a társadalmi és a vallási hovatartozás. Plurális lokális közösségekben fizikailag ugyanazon térnek a keretein belül mozgó emberek között egymástól interakciós és szimbolikus határokkal elkülönülő csoportok formálódtak a fenti szempontok alapján. Egy plurális helyi társadalom szerkezetének modellálásakor láttatni szükséges az alá-fölérendelő és mellérendelő kapcsolatok viszonyrendszerét. Ha a társadalmi csoportokat külön rubrikákba helyezve egymás fölé rajzoljuk egy képzeletbeli társadalmi ranglétrán, így külön rubrika (kapcsolatrendszer) jellemzi a helyi nagybirtokosságot (ha volt az adott településen), a kisnemességet, az intelligenciát (egyházi és világi), a helyi polgárosult társadalmat, (mesteremberek, uradalmi tisztségviselők, kereskedők), a helyi parasztságot és a mozgó, költöző, helyi gyökerekkel nem rendelkező csoportokat, köztük a paraszti származású cselédséget (ha volt az adott településen). Ezt a mély és nehezen átjárható határvonalakkal rögzített hierarchikus szerkezetet függőlegesen keresztülszelték a vallási határok, ha több felekezet együttesen volt jelen egy lokális közösségen belül. Az egy társadalmi rétegbe tartozókat a vallási határok ugyanolyan erőteljesen megosztották, mint a társadalmi határvonalak. Tehát, ha egy faluközösségen belül a parasztok felekezeti megosztottságban éltek (pl. katolikusok, reformátusok) akkor nem keveredtek, nem házasodtak egymással.1 A különböző felekezeti csoportba tartozók gyakran kifelé tájékozódtak a helyi közösségből, és más falubeli, de velük azonos vallású csoportokkal házasodtak. Ugyanez igaz a társadalmi csoportok elkülönülésére is: a kisnemesek más nemesi közösségekkel tartottak fenn rokonsági és társadalmi kapcsolatot,2 a helybéli mesteremberek vagy kereskedők szintén más falubeli, hasonló társadalmi helyzetű rétegekkel keresték az érintkezést stb.3 A közös házassági kör közös kulturális rendszer kialakítására is lehetőséget adott, így a házassági kapcsolataikban kifelé tájékozódó helyi társadalom különböző csoportjait az önreprezentáció más-más stílusa jellemezheti, hol markánsabban, hol kevésbé szembeötlően manifesztálva a csoporthatárokat.