A következőkben az optikai és az infravörös sugárzásmérőket mutatjuk be, mint a legnépesebb és az egyik legfontosabb műszercsaládot, kitérve felépítésükre, feldolgozási problémáikra. Ezenkívül, mivel ezek a legdinamikusabban fejlődő rendszerek, megkíséreljük a fejlődés lehetőségeit is bemutatni. Létrehozásuk és nagymértékű elterjedésük legfőbb okai: igény az MS adatszolgáltatásra, a nagy területek leképezésére, valamint az adatnyerés ismétlési lehetősége. Ezt a világűrbe telepített rendszerek támogatják, viszont ki kellett dolgozni az adatgyűjtés és továbbítás automatikus módszereit. Ezt valósítják meg a sugárzásmérők. A sugárzásmérők közös tulajdonsága, hogy egyszerre, egy időben csak egyetlen tereppontról vagy terepsávról gyűjtenek információt, másként fogalmazva, „képpontokat” rögzítenek. Az adatok rögzítése fényérzékeny cellákkal, detektorokkal történik, amelyek esetében a fényenergia hatására az érzékelők megváltoztatják valamilyen fizikai tulajdonságukat (vezetőképesség, törésmutató stb.). Ez a változás azután könnyen elektromos jellé alakítható. Ez a fő elvi különbségük a fotografikus érzékeléssel, és ez okozza a térképészetben és a felderítésben alkalmazhatóságuk problémáit is.