Bene Annamária

Medialitási jelenségek a magyar nyelvben

Hány -vA képző van?

Az általánosan elfogadott álláspont szerint a mai magyar nyelv egyetlen -vA határozói igenévképzőt ismer. Ez olyan szilárd álláspontja a magyar nyelvtudománynak, méghozzá a leíró (Imre–Temesi 1970, Velcsov 1994, Lengyel 2000b) és a strukturális (Komlósy 1992, 1994, Alberti 1997, Kiefer 1998, Kiefer–Ladányi 2000, Tóth 2000) ágának egyaránt, hogy a magyar nyelvvel (is) foglalkozó nyelvészek közül mindössze egy (Laczkó 1995a, 2000) érvel amellett, hogy nyelvünkben valójában két, különböző tulajdonságokkal rendelkező -vA képző létezik.

Medialitási jelenségek a magyar nyelvben

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 440 1

Nyelvészet

A Medialitási jelenségek a magyar nyelvben című munka a magyar nyelv egy jelentős, de a magyar nyelvtudomány által méltánytalanul elfelejtett jelenségét, a medialitás jelenségét vizsgálja, illetve megnyilvánulásának egyes formáit.

E munka három, első látásra közös vonással nem rendelkező nyelvi jelenség sajátosságait járja körül, a határozói igenevek, a -t képzős melléknévi igenevek és a műveltető igealakok képezhetőségét. Azért első látásra, mert e három morfoszintaktikai jelenség képezhetőségét igencsak eltérő mechanizmusok irányítják ugyan, mégis van nekik egy nagyon fontos, ám általában szem elől tévesztett közös tulajdonságuk: érzékenyek az igék bennható, mediális és tárgyas osztályaira, azaz képezhetőségük az ige szerkezetének felépítésétől is függ. A szerző legfőbb célja annak bizonyítása, hogy a bennható-mediális-tárgyas igefelosztásnak helye van a magyar nyelvtudományban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bene-medialitasi-jelensegek-a-magyar-nyelvben//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero