A bekövetkezett fejlődést látva úgy tűnt, hogy a kazánparaméterekkel ellentétben a kazánok teljesítménynövelésének a tűztér-keresztmetszetek és -magasság növelésével nincs határa. A fajlagos terhelések 2.2.2.2. fejezetbeli képletei alapján belátható, hogy a kazán méretei (az arányok és a fajlagos felületi hőterhelés állandóságát feltételezve) a tűztérbe vezetett hőmennyiség négyzetgyökével arányosak. Így a tűztértérfogat a tűztérbe vezetett hőmennyiség 3/2-ik hatványával változik. Ebből következik, hogy a térfogati hőterhelés a tüzelési teljesítmény –1/2-ik hatványát követi. A keresztmetszeti hőterhelés nem változik. Miután a tüzelőanyag égési időigénye a kazánteljesítménytől nem függ (adott hőmérséklet mellett állandónak tekinthető), a láng a tűzteret a növekvő teljesítménnyel egyre kevésbé tölti ki. A tűztér elsősorban nem égési térként, hanem hőfelvevő felületként funkcionál. Emiatt a gyakorlatban az arányok állandósága nem tartható (2.75. ábra), továbbá a tűztérméretek, a fajlagos terhelések felvételénél egyéb – elsősorban a keveredéssel, a lángok kialakulásával, a primer NOx-csökkentéssel kapcsolatos – szempontokat is figyelembe kell venni.

A kazánok keresztmetszeti, tűztérmagassági méreteinek növelésével csökken a láng, illetve a füstgázáramlás frekvenciája, akár a kazán határolófelületeinek sajátfrekvencia-értékére (6.1. fejezet). Így a kazán csőrendszere, bandázsszerkezete könnyen lengésbe jöhetne, ami nagyon rövid időn belül meghibásodásokra vezethetne. A legnagyobb gondot azonban a növekvő magassággal növekvő terhelés és a megépíthetőség jelenti. Mint az előzőekben utaltunk rá, a modern kazánok függesztett határolófalakkal készülnek. A határolófelületek tartják a bandázsszerkezetet és az egyéb ráfüggesztett szerkezeti elemeket (túlhevítő és más kamrák, koromfúvók, égők stb.), továbbá a tűztértölcsérbe lehulló salakot is. A legfelső keresztmetszetet terhelő tömeg a több ezer tonnát is meghaladhatja. Olyan csőkeresztmetszetet kellene választani, amely ezt a – tűztéri salakmennyiség és a csövekben a terhelés függvényében kialakuló gőz-víz arány függvényében változó – terhelést a kazán teljes élettartama alatt üzembiztosan elviseli. A terhelés még akkor is jelentős, ha a kazán magassága mentén több síkban (például tölcsér teteje, égők felső síkja, tűztér vége) a terhelések egy részét elmozduló teherátadó elemekkel kivezetik a kazánállványzatba. A méretekkel növekszenek a gyártási, kivitelezési költségek, így elveszhet a nagyobb blokknagyságból adódó előny. Megépíthetőség szempontjából a kivitelezésnél alkalmazható daruk emelőmagassága, teherbírása (például Mammoth, 204 m gémmagasság, 1600 t teherbírás) is korlátot jelent. Ebből következik, hogy a kazánok egységteljesítményének további növelése nem várható. Jelenleg kőszéntüzelésű kazánoknál ~800 MW, barnaszén-tüzelésű kazánoknál 1000–1100 MW jelenti az optimális teljesítménynagyságot.