A berendezések (és a hőszállító, hőcserélő rendszerek) feltöltése során felhasznált, többnyire környezeti állapotú víz a felfűtés során kitágul (2.209. ábra), térfogatát a hőmérséklettől függően változtatja. Ebből következik, hogy az induláshoz teljesen feltöltött kazánból (és a kapcsolódó rendszerből) távozó vizet felfűtéskor el kell vezetni, üzem közben az üzemállapotoktól függően vissza kell pótolni vagy további mennyiséget kell elvezetni. A kitáguló vízmennyiség befogadására megfelelő méretű tágulási tartályt kell a kazánhoz kapcsolódóan, el nem zárható csővezetékkel kapcsolni. Gőzkazánoknál a tágulási tartály feladatát a kazándob vagy nívóedény tölti be, amelyek a vízszint változásával követik a kazánvíz térfogatváltozását, de indulásnál gőzfejlesztőknél is szükség lehet a kitáguló víztöltet egy részének leengedésére.

Amennyiben a tágulásra a tágulási tartályt és a kazánt összekötő vezeték (eltömődés, elfagyás miatti) elzáródása következtében nincs mód, a nyomás növekedése, ennek hatására a kazán leggyengébb elemének alakváltozása, esetleg a kazán felrepedése következhet be. A nyomás növekedése ellen biztonsági nyomáshatároló, melegvízkazánoknál rendszerint állványcső, forróvízkazánoknál biztonsági szelep beépítésével lehet védekezni.

A forróvízkazánokban felmelegített, 100 °C-nál nagyobb hőmérsékletű víz egy része (2.210. ábra), a vízhőmérséklethez tartozó telítési nyomásnál kisebb nyomáson elgőzölög (a víz forrásnak indul). Ennek megakadályozására a forróvízkazánok kilépőcsonkján, a kapcsolódó csővezetékekben, szerelvényekben mindig az adott forróvíz-hőmérséklethez tartozó telítési nyomásnál nagyobb nyomást kell tartani.

Az előbbiekből következik, hogy a forróvízrendszerekre felszerelt biztonsági szelep a gőzre, folyadékra alkalmazott szelepektől eltérően viselkedik: A szelepben a nyomás csökkenése során (amikor a nyomás a közeg hőmérsékletéhez tartozó telítési nyomás alá csökken) kigőzölgés indul meg, így a szelepet a fázisváltást, növekvő gőztartalmú kétfázisú áramlást figyelembe véve kell méretezni [2.161].

A megfelelően megválasztott üzemi nyomás nem zárja ki a bármilyen okból létrejövő nyomáscsökkenéskor bekövetkező kigőzölgést, majd a nyomás visszatérésekor a kondenzációt és az ebből adódó lökéshullámot, amely akár a berendezések meghibásodását is előidézheti. Emiatt a lecsökkent nyomású, „leürült” berendezést csak lassan szabad feltölteni.

A kilépő hőmérséklettől meg kell különböztetni a berendezés fűtőfelületein előforduló közeghőmérsékleteket. Ezek különösen a határrétegekben az átlagos vízhőmérséklettől, hőáramsűrűségtől, vízoldali hőátadási tényezőtől függnek, és a kilépő hőmérsékletet – melegvízkazánoknál a 100 °C-ot – is meghaladhatják. Így a nagyobb hőterhelésű fűtőfelületeken helyi elgőzölgés kezdődhet. A felületről leváló buborékok a főáramba kerülve lekondenzálódnak. A folyamatos elgőzölgés és kondenzáció stabil hőáramot biztosít a határrétegből a főáramba, ugyanakkor a terhelés függvényében (a felület hőmérsékletével, ezzel a forrás intenzitásával) változó gőztérfogat vízoldali lengéseket okozhat. A helyi gőzfejlődés csak úgy lenne megakadályozható, ha a helyi közeghőmérséklet az adott nyomáshoz tartozó, aláhűtött buborékos forrás (részletesen lásd a 3.3.3. fejezetben) megindulásához szükséges (

search

) hőmérsékletnél kisebb lenne. Erre tekintettel, amennyiben a fűtőfelületeken a gőzképződést a vízoldali lengések elkerülésére mindenképpen meg kívánjuk előzni, a közeg nyomásának a kazánban az átlagos közeghőmérsékletből, a valószínűsíthető legnagyobb hőáramsűrűség alapján, a 3.16. ábra figyelembevételével visszaszámítható telítési hőmérséklethez tartozó telítési nyomásnál nagyobbnak kell lennie.

A fűtési rendszereket indulásnál legtöbbször nem gáztalanított tápvízzel töltik fel. Az is gyakori, hogy a rendszereket eredetileg kitöltő levegő a feltöltés során nem távozik teljesen, belekeveredik a munkaközegbe, a keringtetés elindulásakor a szivattyúk még el is keverik. A levegő előbbihez hasonló bekeveredése a rendszer minden üzemzavar (esetleg áramkimaradás) miatti leürülése esetén is előfordulhat. Így a kazán munkaközege gáztartalmú, esetenként szódavízszerű víz lehet. A kazán felfűtésekor a jobban fűtött fűtőfelületeken megindul a gázkiválás, a melegítés hatására a levegőbuborékok térfogat-növekedése, amely átmeneti nyomásnövekedéssel, a munkaközeg kilépőcsonkon keresztüli gyors kilökődésével, az íveknél megváltozó impulzuserők miatt a csővezetékek látható mozgásával, lengésével járhat együtt. Ez a csővezeték, tartók károsításával súlyos üzemzavarokat, balesetet is eredményezhet. A megoldást a lassú felfűtés, a kiváló levegő kazán utáni szabadba eresztése, forróvízkazánoknál a hőhordozó közeg gáztalanítása jelentheti. Sajnos erre az üzemzavaros helyzetek nem mindig adnak lehetőséget.