Az EU-irányelv, a hazai jogszabályok, az előbbi szabályzat időről időre változhatnak, így a gyakorlatban a tervezés, engedélyezés, létesítés előtt mindig ellenőrizni kell az aktuális szabályozást. A keretszabályoktól függetlenek, így nem változnak az esetleges veszélyhelyzetek kialakulását eredményező folyamatok ellenőrzésére, befolyásolására alkalmazott alapvető biztonsági berendezések legfontosabb feladatai:

A vízszint változása a zavarások hatására döntően a víz-gőz keverékben lévő gőzbuborékok hőbevezetés-intenzitásától függően változó száma és a nyomásváltozásból adódóan változó mérete, kisebb részben a folyadékfázis (nyomás →) telítési hőmérséklet-változásból adódó térfogatváltozása miatt következik be. A tápvízbevezetés, gőzelvezetés egyensúly változása is zavarásként hat a kazánnyomásra: a növekvő gőzelvétel a nyomás csökkentésével a buborékok méretén keresztül a vízszint átmeneti növekedését, a tápvízáram – az elgőzölögtető felületre kerülő közeg hőmérsékletének csökkentésével – a buborékok számának csökkentésén keresztül a vízszint átmeneti csökkenését idézi elő. A vízszint változásának megengedett értékét a dobtérfogat és a tápvízszabályozás figyelembevételével kell meghatározni. Az alsó értékre általában figyelmeztető (fény, hang) jelzés, az úgynevezett „vészvízszint” elérésekor a tüzelőanyag-adagolást leállító, kikapcsoló berendezés is beépítésre kerül. A maximális vízállás korlátozására a gőz által elragadott vízcseppek mennyiségének, ezzel a gőzminőség romlásának elkerülésére, az utánkapcsolt túlhevítő felületek meghibásodásának megelőzésére van szükség. A különleges kvarcüvegből készített vízállásmutatók mellett a magasabb kazánoknál (miután a kezelő tartózkodási helyéről a vízállás a dobra elhelyezett készüléken biztonsággal már nem állapítható meg) mindig alkalmaznak – újabban a folyamatellenőrző rendszerbe is integrált – távmutató vízállásmutató készülékeket. Hosszabb kazándoboknál a dob mindkét oldalán, többdobos kazánoknál minden, folyadékkal üzemszerűen teljesen fel nem töltött dobon el kell helyezni vízállásmutatót.

Kényszerátáramlású kazánoknál a megfelelő hűtést a tüzelési teljesítménytől (és természetesen a kazánon belüli hőátadástól) függő kényszerített közegáramlás biztosítja, így a tüzelést a betáplált vízáramhoz kell reteszelni. Ez jelenthet merev kapcsolatot, azaz a tüzelés csak vízbetáplálás (keringtetés) esetén működhet, jelenthet minimális vízáramlásra történő reteszelést, de lehetséges a tüzelőanyag/tápvízáram aránypár adott tartományon belüli változásának megengedése is, amikor a tüzelés leállítására csak a tartományból való kilépés (az adott tüzelési teljesítményhez elégtelen vízáramlás) esetén kerül sor.

A biztonsági szelepet úgy kell méretezni, hogy képes legyen a berendezés névleges gőzteljesítményének biztonságos levezetésére [8], [1.4–1.5]. A nyomásnövekedés a legnagyobb megengedett üzemi nyomást 10%-nál jobban átmenetileg sem haladhatja meg. A megszólalási nyomás és a teljes nyitás közötti karakterisztikát a védendő berendezés maximális nyomásváltozási sebességének figyelembevételével kell meghatározni. Több biztonsági szelep alkalmazása esetén az első szelepnek az üzemi nyomás túllépésekor nyitni kell. A biztonsági szelepnek kompresszíbilis közegek esetén 10%, nem kompresszíbilis közegek esetén 20% megszólalási nyomáshoz viszonyított nyomáscsökkenésnél kell zárni.

Szerkezeti kialakítástól függően a biztonsági szelepek lehetnek közvetlenül működőek vagy vezéreltek. Az előbbieknél a nyomás a (súllyal, rugóval, levegőnyomással) terhelt szeleptányérra hat, és a megszólalási érték elérését követően a szeleptányér megemelésével történik a közegelvezetés. A vezérelt szelepek főszelepből és vezérlőberendezésből álnak. A főszelepet mechanikusan (rúgóval) vagy segédenergiával (sűrített levegő, hidraulika, elektromágnes) vagy akár a munkaközeggel terhelik. A vezérlőberendezés a megszólalási érték elérésekor a terhelést megszünteti, így a főszelep a tányérra ható közegnyomás vagy a nyitási irányba ható – legalább két, egymástól független energiaforrásból biztosított – nyitóerő hatására nyit. A zárás a nyitóerő megszűnésének, illetve a záróerő megjelenésének hatására következik be.

A szelepeket a szeleptányér emelkedése alapján is megkülönböztetik:

A biztonsági szelepe(ke)t a berendezésen úgy kell elhelyezni, hogy egyrészt biztosan elkerülhető legyen a megengedettnél nagyobb nyomásnövekedés, másrészt a berendezésrészek hűtése a lefúvatás alatt is elfogadható legyen. Az előbbi szempontból a kazándobra kellene a megfelelő szelepkeresztmetszetet beépíteni, ekkor azonban az utánkapcsolt túlhevítő hűtése lényegesen romlana, a túlhevítő első fokozatában a dob nyomáscsökkenéséből adódóan hőmérséklet-csökkenés következne be, míg a többi fokozatok tömegáramának csökkenése hőmérséklet-növekedésre vezetne. A csak a túlhevítők után beépített biztonsági szelep(ek) a kellő hűtést biztosítanák, de a túlhevítő fokozatok nagy ellenállása miatt nem lehetne garantálni a nyomásnövekedés megengedett értékének betartását. Így a gyakorlatban a mind a kazándobra, mind a túlhevítő után beépítenek biztonsági szelepeket, mintegy 50-50% teljesítményaránnyal, rendszerint oly módon, hogy a kazándobra elhelyezett szelep vezérlőberendezése a túlhevítő utáni szelepet is működteti. A szelepek gyakori megszólalásának elkerülésére az üzemi nyomást a méretezési nyomás alatt kell tartani.

A méretezési értéket meghaladó falhőmérsékletek elsősorban a sugárzásos hőátadásnak kitett, nagy hőterhelésű, rendszerint elgőzölögtető felületeken alakulhatnak ki. Az ok egyrészt a belső hőátadás elégtelen tömegáram miatti leromlása, másrészt a láng alakjának megváltozása, úgynevezett (falnak ütköző) szúróláng kialakulása. A túlhevítőknél elsősorban a csöveken belüli áramlási egyenlőtlenségek vezethetnek gyors meghibásodást okozó falhőmérséklet-növekedésre. A hőátadás csőbeli, elfogadhatatlan mértékű romlása a kazán gondos, különféle üzemállapotokat figyelembe vevő tervezésével mind az elgőzölögtetőknél, mind a túlhevítőknél megelőzhető.

A lángok alakjának megváltozása, a láng megnyúlása, szúróláng kialakulása még gondos üzemfelügyelet mellett sem zárható ki. A berendezések meghibásodásának megelőzésére ezért falhőmérőket- (lángcsöves kazánoknál a lángcső felső részére, kötelezően), illetve hőáramsűrűség-mérőket (besugárzott kazánoknál a tűztérfalra, a megrendelővel egyeztetve) építenek be. Előbbiek a megengedett érték elérésekor azonnal leállítják a tüzelést, utóbbiak az üzemeltető személyzetet tájékoztatják. Az egyenlőtlenséget okozó salak-, pernyelerakódások megelőzésére szén-, biomassza-tüzelésű berendezéseknél a tűztérben vízlándzsázást, a konvektív felületeken koromfúvózást kell alkalmazni. Ilyen tisztítóberendezésekre minden szilárd, folyékony szennyezőanyag-tartalmú égéstermékkel érintkező fűtőfelületnél is szükség van.

Míg a kiválások elvezetésére csak esetenként és időlegesen van szükség, addig az úgynevezett lelúgozást, amely egyrészt a kazánvíz sótartalmának beállítását, másrészt a tápvízhez adagolt és az elgőzölgés következtében bedúsult lúgosítószerek felesleges mennyiségének elvezetését célozza, rendszerint folyamatosan működtetni kell. Miután a legnagyobb koncentráció a fázis- (gőz-kazánvíz) szétválasztásnál alakul ki, a lelúgozás célszerűen a kazándobból, a vízszint alól történik. Az elvezetendő közeg mennyiségét, az elvezetés módját (folyamatos, szakaszos) a kazánvíz minőségére vonatkozó előírások figyelembevételével kell meghatározni. Az energiahasznosítást, a környezet károsodásának megelőzését ez esetben is biztosítani kell.

Vákuum kialakulásával a felfűtött, lezárt kazán lehűlésekor is számolni kell, ezért a tüzelés kikapcsolása után a vízszint alakulását, a nyomás csökkenését figyelni és az esetleges tápvízutánpótlásról, légtelenítőnyitásról gondoskodni kell. A frissen leállított berendezést nem lehet felügyelet nélkül magára hagyni (kivéve, ha ilyen eset kezelésére is alkalmas vezérléssel rendelkezik).