Gerse Károly

Kazánok

2., javított kiadás


7.1. Szerkezeti anyagok

A szerkezeti anyagokkal szemben támasztott alapvető követelmény, hogy károsodás nélkül vagy elfogadható károsodással viseljék el az üzemi igénybevételek hatását. Ehhez a várható teljes működési (hőmérséklet-) tartományban megfelelő szilárdsági tulajdonságokkal kell rendelkezni, melyeknek a tervezett üzemidő alatt csak elfogadható mértékben szabad romlani. Az anyagoknak a várható belső (4.2. fejezet, 4.7. fejezet) és külső oldali (6.3.3. fejezet) korróziós hatásoknak ellenállónak kell lenni. Gyakori, hogy a szerkezeti elemek a statikus igénybevételek mellett változó, váltakozó igénybevételeknek is ki vannak téve. A tartósan nagy hőmérséklet, terhelés hatására az anyagokban szövetszerkezeti változások indulhatnak el, amelyek váratlan meghibásodásokat eredményezhetnek.
A gyakorlatban csak azon anyagféleségek felhasználása jöhet szóba, amelyek a rendelkezésre álló eszközökkel megmunkálhatók, hőkezelés nélkül hegeszthetők vagy megbízhatóan hőkezelhetők. A gyártás, üzemvitel során szerzett tapasztalatok az anyagok megítélését, felhasználását lényegesen befolyásolhatják. Ezek alapján – leegyszerűsítve – az anyagféleségek három csoportba sorolhatók:
  • Régebben gyártott, működő berendezésekben előforduló, de ma már nem gyártott, alkalmazott szerkezeti anyagok. Elhagyásukra kedvezőtlen tulajdonságaik vagy jobb, azonos feladatra gazdaságosabban alkalmazható anyagok megjelenése miatt került sor.
  • Bevált, széleskörűen alkalmazott, EU vagy nemzeti szinten szabványosított, hatályos dokumentumokban jellemzőik megadásával ismertetett anyagok.
  • Vizsgálatok, kísérleti alkalmazások alapján alkalmasnak vélt, de kellő tapasztalattal, hosszú időtartamú vizsgálati eredményekkel még nem rendelkező anyagféleségek. Alkalmazásukhoz – az alkalmasság megfelelő bizonylatokkal történő alátámasztása, ezek hatósági befogadása mellett – a megrendelő beleegyezése is szükséges, aki hozzájárulásával tudomásul veszi a várható kockázatokat, amelyek következményeit nem vagy csak korlátozottan háríthatja át a szállítóra.
 
A tervezők, szakértők helyzetét nehezíti, hogy az idők során az anyagok elnevezése, jelölése változott1, a szilárdsági jellemzőket (elsősorban a tartamszilárdság értékét) az üzemi tapasztalatok, a hosszabb időtartamú vizsgálatok eredményei alapján módosították. Erre tekintettel a leggyakrabban alkalmazott anyagok elnevezéseit összehasonlító táblázatokat (7.3. táblázat, 7.4. táblázat) közlünk. A szilárdsági és egyéb jellemzőket a legújabb szabványok, illetve adatlapok alapján adjuk meg, kivéve a már nem alkalmazott anyagféleségek adatait, amelyeket a korabeli adatbázisok alapján foglaltunk össze.
1 A könyvben a régebben használatos anyagoknál a hagyományos, a hatályos szabványban felsorolt anyagoknál a szabványos jelöléseket használjuk, megadjuk az azonosító számot is. Az új, esetenként végleges jelöléssel még nem rendelkező anyagok esetén törekszünk a szakirodalomban említett minden elnevezés bemutatására.

Kazánok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 492 0

Háztartásokban, ipari üzemekben, erőművekben széleskörűen alkalmaznak tüzelőanyag elégetésével vagy más módon bevezetett hőmennyiség hőhordozó közeggel történő hasznosítására szolgáló berendezéseket: kazánokat. A könyv ezek tervezésének, üzemeltetésének, vizsgálatának szerteágazó konstrukciós, hőtechnikai, áramlástani, szilárdságtani, vegyészeti és más ismereteit foglalja össze, az egyetemi oktatásban és a gyakorlati életben is hasznosítható módon. Az elméletet élő gyakorlattal ötvözve elsősorban erőműi, ipari, távhőszolgáltató kazánokkal foglalkozik, de a folyamatokra, szerkezeti kialakításra, gyakorlati viselkedésre vonatkozó utalások kisebb berendezéseknél is alkalmazhatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gerse-kazanok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave