Gerse Károly

Kazánok

2., javított kiadás


7.2.1. Az igénybevételek típusai

A szerkezeti elemekben az üzembe helyezés, üzem során különféle igénybevételek alakulhatnak ki. Ezek lehetnek folyamatosak vagy az üzemállapot-változások során létrejövő átmeneti, változó igénybevételek. Ennek megfelelően hatásuk, veszélyességük, így megítélésük is különböző lehet. Egységes kezelésük − az 1950-es években, az atomreaktorok elemeire kifejlesztett − feszültséganalízissel lehetséges.
 
7.10. táblázat [8], [7.104]
Igénybevétel-kategóriák
Elnevezés
Előidéző ok
Elsődleges feszültségek
 
Az edény egyensúlyban tartásához szükségesek,
nagyságuk a terheléstől függ, a nyomástartó edény egyszeri igénybevétel hatására bekövetkező meghibásodását is okozhatják
Általános membránfeszültség
Külső, belső nyomás hatására a nyomástartó edény falában ébredő, falvastagság mentén állandó, húzó- vagy nyomófeszültség
Helyi membránfeszültség
A nyomástartó falra ható koncentrált, külső erő, nyomaték, egyéb igénybevétel hatására ébredő, rövid távolságon belül csökkenő, húzó-, vagy nyomófeszültség
Általános hajlítófeszültség
Külső terhelések hatására ébredő, a nyomástartó edény (vagy része) egész felületén ható, falvastagság mentén lineárisan változó hajlítófeszültség
Másodlagos feszültségek
 
Önkorlátozók (folyáshatár elérése, helyi képlékeny alakváltozás), többszöri (megállapodás alapján 1000-szeri) ismétlődésük a berendezés meghibásodását okozhatja
Helyi hajlítófeszültség
Különböző vastagságú, görbületi edényrészek csatlakozásánál ébredő, rövid távolságon belül elhaló, falvastagság mentén lineárisan változó hajlítófeszültség
Általános hőfeszültség
Hőmérséklet-, hőtágulás-különbség hatására az edény falában ébredő nagyobb alakváltozást előidéző húzó-, nyomófeszültség
Ciklikus feszültségek
 
Önkorlátozók (folyáshatár elérése, helyi alakváltozás), a szerkezeti anyag kifáradását okozhatják
Helyi hőfeszültség
Helyi hőmérséklet-, hőtágulás-különbség hatására ébredő, helyileg ható, lényeges alakváltozást nem okozó, falvastagság mentén változó húzó-, nyomófeszültség
Csúcsfeszültség
Feszültségkoncentrációk hatására kialakuló, nagyon kis kiterjedésű, lényeges alakváltozást nem okozó, falvastagság mentén változó húzó-, nyomófeszültség
 
A feszültséganalízis elvégzéséhez, a hatások megítéléséhez az igénybevételeket a 7.10. táblázatban vázolt kategóriák szerint lehet osztályozni. Míg a fő terhelések (belső nyomás, önsúly) hatására kialakuló elsődleges feszültségek, a terhelés megengedett érték fölé növelésével, a nyomástartó rész közvetlen meghibásodását eredményezhetik, addig a mellékterhelések hatására keletkező másodlagos feszültségekből meghibásodás csak a korlátozott alakváltozási lehetőségek (a folyáshatárt meghaladó, ideálisan rugalmas feszültségek) hatására létrejövő képlékeny alakváltozások többszöri ismétlődése esetén következik be. A ciklikus feszültségek hatása helyileg jelentkezhet, nagyobb számú ismétlődést követően a szerkezeti elem helyi kifáradásával, pórusok, majd mikrorepedések megjelenésével, repedéstágulással.
Az előbbi feszültségek − mint a későbbiekben bemutatjuk − az edény falához viszonyítva különböző (hossz, kerületi/érintőleges és falra merőleges/sugár) irányban is kialakulhatnak. Az egységes kezelhetőség, megengedhető feszültségértékkel történő összevethetőség érdekében a különböző okokból keletkező, különböző irányú feszültségeket irányonként összegezni kell, majd ki kell számítani a redukált feszültséget. A redukált feszültségek számítására mind a legnagyobb nyírófeszültség (nemzetközi gyakorlatban általában Trescáról elnevezett, közép-európai gyakorlatban Mohr-féle) elmélete
 
(7.19)
 
mind a maximális alakváltozási munka (HMH, Huber–Mises–Hencky-féle) elmélete
 
(7.20)
 
szokásos. Miután az előbbi az utóbbi alapján számított értéknél nem ad kisebb eredményt, így biztonságosabb méreteket eredményez, a nyomástartó berendezésekre általában a legnagyobb nyírófeszültség elméletén alapuló számítási összefüggéseket alkalmazzuk.
 
7.11. táblázat [7.104]
Redukált feszültségszámításánál figyelembe vett feszültségek
Megengedett érték
Kifáradási görbe
alapján [7.104]
 
A berendezés és egyes elemeinek kialakítása akkor tekinthető megfelelőnek, ha az eredő redukált feszültség kisebb az egyes értékelési kategóriákra a 7.11. táblázatban megadott, megengedett értékeknél. A (7.32) képlettel számítható megengedett feszültség megállapításánál a várható üzemállapottól függően figyelembeveendő anyagjellemzőket, biztonsági tényezőket a 7.12. táblázat tartalmazza. Az elsődleges és másodlagos feszültségekre együttesen megengedett számításánál mindig a közepes ciklushőmérsékletre vonatkozó folyáshatárból kell kiindulni [7.104]. Az ASME Code a megengedett értékeket az üzem- (tartós, tartós + átmeneti) állapottól, illetve a nyomáspróbánál alkalmazott közegtől (víz, levegő) is függővé teszi [2].
A különféle kazánok nagyon sokféle szerkezeti elemből állnak, amelyek közül jelen könyvben csak a hengeres öveket, csöveket és a hengeres öveket lezáró, merevítő, egyéb elemeket tárgyaljuk.

Kazánok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 492 0

Háztartásokban, ipari üzemekben, erőművekben széleskörűen alkalmaznak tüzelőanyag elégetésével vagy más módon bevezetett hőmennyiség hőhordozó közeggel történő hasznosítására szolgáló berendezéseket: kazánokat. A könyv ezek tervezésének, üzemeltetésének, vizsgálatának szerteágazó konstrukciós, hőtechnikai, áramlástani, szilárdságtani, vegyészeti és más ismereteit foglalja össze, az egyetemi oktatásban és a gyakorlati életben is hasznosítható módon. Az elméletet élő gyakorlattal ötvözve elsősorban erőműi, ipari, távhőszolgáltató kazánokkal foglalkozik, de a folyamatokra, szerkezeti kialakításra, gyakorlati viselkedésre vonatkozó utalások kisebb berendezéseknél is alkalmazhatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gerse-kazanok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave