Gerse Károly

Kazánok

2., javított kiadás


7.2.3.2. Csövek csatlakozása, perem-igénybevételek

A kazánok nyomástartó szerkezeti elemeihez felhasznált különböző alakú, anyagú részelemek az igénybevételek hatására eltérően változtatják alakjukat, így az összeerősítési keresztmetszetekben járulékos igénybevételek jöhetnek létre [7.144]. A következőkben ezek közül csak az eltérő anyagú, méretű, hőmérsékletű csövek egymáshoz, tartályfalhoz erősítésével foglalkozunk, mivel a gyakorlati tapasztalatok alapján a legtöbb − gátolt alakváltozásból eredő − meghibásodás ilyen csatlakozásoknál következik be.
A lineáris hőtágulás alapegyenletét felírva
 
(7.148)
 
megállapítható, hogy a folyamatban szerepet játszó mindhárom paraméterben – az anyagminőségtől függően a lineáris hőtágulási együtthatóban, a szerkezeti elem méretében (falvastagságában), hőmérsékletében (a kiinduló állapothoz viszonyított hőmérséklet-változásában) – bekövetkezhet eltérés. Ebből adódóan a részelemek csaknem minden esetben gátolják egymás szabad alakváltozását. A folyamatok a héjelmélet felhasználásával vizsgálhatók [7.144]. A hengeres héj tengelyszimmetrikus alakváltozása az alábbi differenciálegyenlettel írható le [7.14]:
 
(7.149)
 
ahol
a héj hajlító merevsége [N/mm2], a kifejezéssel számítható,
alakváltozás [mm],
a csatlakozás helyétől mért hosszirányú koordináta [mm],
a cső falvastagsága [mm],
a hengeres öv (héj) sugara [mm],
belső nyomás [N/mm2],
hosszirányú húzóerő [N],
a kiinduló állapothoz viszonyított hőmérséklet-változás [°C],
a cső falában ébredő hőmérséklet-különbség [°C].
 
Hosszú héjak esetén
 
(7.150)
 
feltételezésével, az előbbi egyenlet egyik megoldása
 
(7.151)
 
ahol
méretektől, Poisson számtól függő paraméter, ,
méretektől, Poisson számtól függő paraméter, .
 
A sugárirányú elmozdulás függvényében az igénybevételek is kiszámíthatók (7.55. ábra):
  • Hosszirányú hajlítónyomaték:
 
(7.152)
 
  • Érintőleges irányú hajlítónyomaték:
 
(7.153)
 
 
  • Sugárirányú nyíróerő:
 
(7.154)
 
  • Érintőleges irányú nyíróerő:
 
(7.155)
 
7.55. ábra. Élerő, élnyomaték hatására bekövetkező alakváltozások hengeres héjon [7.14]
 
Nagy értékek ( >) esetén == 0, így a (7.151) kifejezésben az ezeket a tényezőket tartalmazó tagok elhanyagolhatók. Bevezetve az [Nmm/mm] egyenletesen megoszló élnyomaték és a [N/mm] egyenletesen megoszló élerő fogalmát, és feltételezve, hogy = 0, a teljes kerülete mentén azonos hőmérsékletű, falvastagságú, homogén anyagú cső
  • átmérőjének változása (megállapodás alapján a növekedés pozitív előjelű)
 
(7.156)
 
  • elfordulása (megállapodás alapján pozitív, amennyiben a cső kifelé fordul):
 
(7.157)
 
Az előbbi összefüggésekben
 
 
 
 
 
Az axiális irányú hajlítónyomaték ( (7.151) képletéből a deriváltat a (7.152) képletbe helyettesítve és átrendezve):
 
(7.158)
 
Érintőleges irányban:
 
(7.159)
 
Nyíróerő sugárirányban ( (7.151) képletéből a deriváltat az fenti képletébe behelyettesítve és átrendezve):
 
(7.160)
 
A csövek összeerősítése: A módszer alkalmazását ferrites és ausztenites cső tompavarrattal hegesztett csatlakozásának vizsgálatára mutatjuk be. Feltételezzük, hogy a csövek méretei azonosak, hőmérsékletük azonos, csak hőtágulási együtthatójuk különbözik. Miután a csövek egymáshoz vannak erősítve, sugárirányú elmozdulásuk és szögelfordulásuk azonos. A gátolt alakváltozásból adódóan a csövekben járulékos nyomaték és nyíróerő ébred, amelyek járulékos feszültséget okoznak. Ezek meghatározásához az elmozdulások és az elfordulások azonosságát felíró egyenletekből kell kiindulni. Az egyenletek mindkét oldalán 3-3 tag szerepel: a hőtágulás, az élnyomaték és az élerő hatására létrejövő elmozdulások, illetve elfordulások.
 
(7.161)
 
illetve
 
(7.162)
 
A (7.156)–(7.157) összefüggések felhasználásával a 7.56. ábrán (a) vázolt irányoknak megfelelően behelyettesítve:
 
(7.161/a)
 
(7.162/a)
 
Figyelembe véve, hogy a = 0 helyen = 0, = 1, = 0, = 1, adódik, hogy = 1, = 0, = 1, = 1. Átrendezve és egyszerűsítve
 
(7.161/b)
 
(7.162/b)
 
Az előbbiekből következik, hogy eltérő anyagminőségű, de azonos méretű, hőmérsékletű csövek összeerősítésénél élnyomaték nem, csak élerő ébred. Nagysága a (7.161/b) képlet átrendezésével a
 
(7.163)
 
kifejezésből határozható meg. Az összeerősítési helytől távolabbi nyomatékok, illetve nyíróerő a (7.152), (7.153), (7.154), (7.155) képletekbe behelyettesítve adódnak:
 
(7.164)
 
(7.165)
 
(7.166)
 
A hosszirányú hajlítófeszültség hatására ébredő hajlítófeszültség (pozitív előjel külső, negatív előjel belső szálon) a
 
(7.167)
 
képlettel számítható.
 
7.56. ábra. Eltérő anyagú szerkezeti elemek egymáshoz erősítése
 
A szerkezeti elemeket terhelő, összeerősítésből eredő nyomatékok, nyíróerő más esetekre is levezethetők. Példaként (csak a végeredményt közölve) a cső merevnek tekinthető, alakját nem változtató, vastag falú szerkezeti elemhez történő erősítése (7.56. ábra (b)) esetén:
 
  • az élerő
 
(7.168)
 
  • az élnyomaték
 
(7.169)
 
Ezek felhasználásával a hosszirányú hajlítónyomaték
 
(7.170)
 
7.57. ábra. Érintőleges feszültség az összeerősítés módjától függően [7.14]
 
A kétféle összeerősítés esetén ébredő, belső nyomásból és hajlításból eredő tangenciális feszültségek összehasonlítását 57 mm külső átmérőjű, 5 mm falvastagságú, 550 °C-ra felmelegedő, X20CrMoV11-1, illetve X8CrNiNb16-13 anyagból készült csövek, illetve az ausztenites anyagú cső vastag, X20CrMoV11-1 anyagú lemezhez történő csatlakozásának esetére a 7.57. ábra mutatja. Látható, hogy a merevnek tekinthető falhoz történő cső csatlakoztatása esetén lényegesen nagyobb feszültségek ébrednek, mint cső-cső csatlakozás esetén. Ebből következik, hogy a kamráétól, kazándobétól eltérő anyagú csövek csatlakoztatása esetén, a nagy járulékos feszültségek megelőzése érdekében minden esetben célszerű a > méretet meghaladó, a dobbal, kamrával azonos anyagú csonkok beépítése és az eltérő anyagú csövek ezekhez történő csatlakoztatása.
 
Az axiális hőmérséklet-különbség hatása: A szabadra menő tartályok belsejébe (a csőben áramló közegétől eltérő hőmérsékletű térbe) vezető csöveknél a közeg és ezzel a csőfal hőmérséklete változik a cső hossztengelye mentén (7.58. ábra). alakú lineáris hőmérséklet-lefutást feltételezve az élnyomaték értéke
 
(7.171)
 
nagyságúra adódik, amelyből a hajlítófeszültség a (7.167) képlettel számítható. A hőmérséklet-lefutás előbbi képletében [°C/mm] a hosszirányú hőmérséklet-gradiens. Meg kell említeni, hogy szabad csővégek esetén a járulékos igénybevételek a csővégeken a legnagyobbak, ezért a repedések a peremről indulnak ki.
 
7.58. ábra. A csővég axiális irányú hőmérséklet-változásának hatása
 
Más esetekre, például a sugárirányú hőmérséklet-különbség vagy az eltérő anyagminőség és falvastagság együttes hatására az irodalomban [7.14], [7.150] találhatók összefüggések. Ezek ismertetésétől eltekintünk.
 
A tápvíz dobba vezetése: A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy a vastag falú szerkezeti elem és a csatlakozó cső között nemcsak az anyagminőségben van különbség, hanem a csőben szállított közeg hőmérséklete lényegesen eltér a vastag falú szerkezeti elem hőmérsékletétől. Utóbbi hőmérséklet üzem közben ingadozhat is. A hőmérséklet-különbségből, annak változásából adódóan a szerkezeti elem és a csőfal csatlakozásánál jelentős igénybevételek lépnek fel, amelyek rövid időn belül repedésekre vezethetnek.
 
7.59. ábra. Védőcső alkalmazása nagy hőmérséklet-különbség esetén
 
A jelenség különösen a telítésinél hidegebb tápvizet kazándobba vezető csőcsatlakozásoknál, a telítési hőmérsékletűnél hidegebb folyadékot gőz befúvásával melegítő nyomástartó edényeknél lehet veszélyes. Ilyen esetben a 7.59. ábrán vázolt megoldások alkalmazhatók, amelyeknél az eltérő hőmérsékletű közeget szállító cső kellő hosszúságú védőcsővel csatlakozik. A csatlakozást külső védőcső alkalmazása esetén csak a gőztérben lehet elhelyezni. Az esetlegesen folyadéktérben elhelyezett belső védőcső és a tápvízbevezetés közötti varrat kritikus helynek minősül, mivel a védőcső hőmérséklete a jobb folyadéktéri hőátadásból adódóan a folyadék-hőmérséklettel lesz azonos, így nagy járulékos feszültségek alakulhatnak ki. Ezért az átvezetéseket lehetőleg minden esetben a gőztéren kell kialakítani.

Kazánok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 492 0

Háztartásokban, ipari üzemekben, erőművekben széleskörűen alkalmaznak tüzelőanyag elégetésével vagy más módon bevezetett hőmennyiség hőhordozó közeggel történő hasznosítására szolgáló berendezéseket: kazánokat. A könyv ezek tervezésének, üzemeltetésének, vizsgálatának szerteágazó konstrukciós, hőtechnikai, áramlástani, szilárdságtani, vegyészeti és más ismereteit foglalja össze, az egyetemi oktatásban és a gyakorlati életben is hasznosítható módon. Az elméletet élő gyakorlattal ötvözve elsősorban erőműi, ipari, távhőszolgáltató kazánokkal foglalkozik, de a folyamatokra, szerkezeti kialakításra, gyakorlati viselkedésre vonatkozó utalások kisebb berendezéseknél is alkalmazhatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gerse-kazanok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave