Mindezek után felmerül a kérdés, miféle relevanciával bírhatnak a fentiekben leírtak az 1840-es években népmese/néprege szerzői műfajmegjelöléssel közreadott irodalmi művek kapcsán. Először is, láthattuk, hogy egészében véve a történeti meseanyag, ezen belül különösen a 19. század első felében lejegyzett és/ vagy kiadott meseszövegek vizsgálata részben azok tisztázatlan státusa és nem megfelelőnek értékelt hitelessége miatt szorult háttérbe a recens folklórszövegek (többé-kevésbé ellenőrizhető szövegrögzítési technikával történő) gyűjtését és kiadását prioritásként kezelő magyar folklorisztikában. Másodszor, azok a meseszövegek, amelyek az 1840-es években ugyan népmese műfajmegjelöléssel, ám szerzői névhez kötve, irodalmi műalkotásként, verses formában jelentek meg, igen hamar kikerültek a folklorisztikai vizsgálatok köréből, az irodalomtörténet pedig elsősorban esztétikai-poétikai kvalitásaik szerint, a szerzői életműben betöltött jelentőségüknek megfelelően foglalkozott ezekkel. A fentiekben ugyanakkor amellett próbáltam érvelni – és ez e kötet alapvető szemléleti kerete – hogy a 19. századi, ezen belül az 1840-es években megjelent mesék vizsgálata során célszerűbb ezt a történeti mesekorpuszt egységesen szemlélni, mivel az évtizedekkel vagy akár egy évszázaddal később kialakított hitelességkövetelmények retrospektív alkalmazása és a korpusz ennek megfelelő felosztása a megismerés és megértés korlátozásával jár.