Gulyás Judit

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

A népmese az 1840-es évek magyar irodalmában


Kollégiumi mesemondás

Magyar nyelvterületen a nemesség körében és az elsősorban protestáns kollégiumokban gyakorolt mesemondásról a 18. század utolsó évtizedétől vannak adataink. Időrendben ezek közül az első az 1789-re datált, 1917-ig kéziratban maradt, feltalálási helyéről ún. Sárospataki kéziratos mesegyűjteményként ismert korpusz, amely 13 elbeszélő szöveget tartalmaz, ezek közül nyolc mese, öt rege (négy németből való fordítás) mesei motívumokkal.1 E kéziratos mesegyűjtemény kimerítő filológiai vizsgálata mind ez idáig elmaradt. A kutatás eddigi állása szerint a meséket Szilcz István vasmegyeri (szabolcs megye) földbirtokos írta vagy íratta le,2 s bár egyelőre az sem tisztázott, hogy német szövegek fordításáról van-e szó avagy nem, megemlítendő, hogy Dobos Ilona 20. század közepén végzett gyűjtései szerint a gyűjteményben található mesék közül több is igen kedvelt volt az északkelet-magyarországi szóbeli hagyományban.3

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 559 0

A kötet azt a kérdést vizsgálja, hogy a reformkori magyar kultúrában, a népköltészet és az irodalom egyre intenzívebb kölcsönhatásának időszakában milyen kísérleteket tettek az elit kultúra bizonyos képviselői arra nézvést, hogy egy addig elsősorban a szóbeliségben hagyományozódó narratív műfajt, a tündérmesét beillesszék a nemzeti irodalom műfaji rendszerébe. Az ún. népies költők egy részének az 1840-es évek közepén Petőfi által létrehozott (majd felszámolt), az irodalomtörténeti emlékezet számára érzékelhetővé tett „triumvirátusa", vagyis Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Arany János 1845 és 1847 között, három év leforgása alatt jelentetett meg olyan elbeszélő költeményeket, amelyekhez a népmese vagy a népmonda szerzői műfajmegjelölést társították (János vitéz; Népregék, népmondák; Rózsa és Ibolya). A kötet e három mű keletkezéstörténetét és 19. századi fogadtatását próbálja meg dokumentálni. Ezen túlmenően a magyar mesekutatás történetét áttekintve a korai magyar mesekéziratok és mesekiadások kapcsán foglalkozik a népmese és az irodalmi mese viszonyáról kialakított képzetek problematikus voltával, a szóbeliség és az írásbeliség közötti médiumváltás következményeivel, valamint a textualizációs eljárások és a hitelesség kérdésének összefüggéseivel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gulyas-mert-ha-irunk-nepdalt-miert-ne-nepmeset//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave