Gulyás Judit

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

A népmese az 1840-es évek magyar irodalmában

A kötetcímről és az alkalmazott műfaji terminusokról

Tompa első kötetét műfajspecifikus módon állította össze, két műfajt képviselő narratív szövegeket gyűjtve egybe. Ezt tükrözi a kötet címe, amely nem metaforikus, hanem leíró, műfaj-azonosító jellegű. Kérdés, hogy a címben megjelenő két szó (néprege, népmonda) milyen jellegű szövegtípusokat jelöl. Nyilvánvalóan nem szinonimákról van szó, annak ellenére sem, hogy a rege és a monda szót gyakran használták szinonimaként a 19. században, bár a rege szó használata ekkoriban jóval gyakoribb volt, mint a monda terminusé, míg a 20. századra ez a tendencia megfordult. Bár a szakfolklorisztika egyértelműen a monda terminust preferálja, a regét pedig elhagyja, a monda szó nem igazán tudott meggyökereződni a mindennapi szóhasználatban, s míg a 20. században a köznyelvből is eltűnt a rege megnevezés, vagy legfeljebb archaizáló használatban él, annál gyakoribb a mai köznyelvben, de akár a társtudományok művelőinek írásaiban is a monda szó helyett a legenda használata (helyhez kötődő, hagyományozódó történeti elbeszéléseket értve alatta).

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 559 0

Néprajz

A kötet azt a kérdést vizsgálja, hogy a reformkori magyar kultúrában, a népköltészet és az irodalom egyre intenzívebb kölcsönhatásának időszakában milyen kísérleteket tettek az elit kultúra bizonyos képviselői arra nézvést, hogy egy addig elsősorban a szóbeliségben hagyományozódó narratív műfajt, a tündérmesét beillesszék a nemzeti irodalom műfaji rendszerébe. Az ún. népies költők egy részének az 1840-es évek közepén Petőfi által létrehozott (majd felszámolt), az irodalomtörténeti emlékezet számára érzékelhetővé tett „triumvirátusa", vagyis Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Arany János 1845 és 1847 között, három év leforgása alatt jelentetett meg olyan elbeszélő költeményeket, amelyekhez a népmese vagy a népmonda szerzői műfajmegjelölést társították (János vitéz; Népregék, népmondák; Rózsa és Ibolya). A kötet e három mű keletkezéstörténetét és 19. századi fogadtatását próbálja meg dokumentálni. Ezen túlmenően a magyar mesekutatás történetét áttekintve a korai magyar mesekéziratok és mesekiadások kapcsán foglalkozik a népmese és az irodalmi mese viszonyáról kialakított képzetek problematikus voltával, a szóbeliség és az írásbeliség közötti médiumváltás következményeivel, valamint a textualizációs eljárások és a hitelesség kérdésének összefüggéseivel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gulyas-mert-ha-irunk-nepdalt-miert-ne-nepmeset//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero