Gulyás Judit

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

A népmese az 1840-es évek magyar irodalmában


Egy mese terve

Maga Arany János Nagyszalontán, 1847. január 30-án1 tudta meg azt, hogy a Toldi nyerte meg a Kisfaludy Társaság pályázatát, mivel ekkor kapta meg Erdélyi Jánostól annak még január 23-án, a társaság ülésének és pozitív döntésének napján írott levelét.2 Erdélyi száraz közléséből azonban talán még nem sejtette azt, ami a következő hetekben világos lett számára: hogy mekkora is a siker.3 Egy nappal később Arany Szilágyi Istvánnak írta meg – egyebek mellett – a jó hírt, és hosszú levelének végén tette fel az ismeretes kérdést: „Hallotta-é ön a Rózsa és Ibolya meséjét? le akarom írni népiesen. De akkor mit csináljak vele? Ingyen oda lökjem valamellyik lapnak? Pedig szép tárgy, a gonosz; nagyon költői.”4

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 559 0

A kötet azt a kérdést vizsgálja, hogy a reformkori magyar kultúrában, a népköltészet és az irodalom egyre intenzívebb kölcsönhatásának időszakában milyen kísérleteket tettek az elit kultúra bizonyos képviselői arra nézvést, hogy egy addig elsősorban a szóbeliségben hagyományozódó narratív műfajt, a tündérmesét beillesszék a nemzeti irodalom műfaji rendszerébe. Az ún. népies költők egy részének az 1840-es évek közepén Petőfi által létrehozott (majd felszámolt), az irodalomtörténeti emlékezet számára érzékelhetővé tett „triumvirátusa", vagyis Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Arany János 1845 és 1847 között, három év leforgása alatt jelentetett meg olyan elbeszélő költeményeket, amelyekhez a népmese vagy a népmonda szerzői műfajmegjelölést társították (János vitéz; Népregék, népmondák; Rózsa és Ibolya). A kötet e három mű keletkezéstörténetét és 19. századi fogadtatását próbálja meg dokumentálni. Ezen túlmenően a magyar mesekutatás történetét áttekintve a korai magyar mesekéziratok és mesekiadások kapcsán foglalkozik a népmese és az irodalmi mese viszonyáról kialakított képzetek problematikus voltával, a szóbeliség és az írásbeliség közötti médiumváltás következményeivel, valamint a textualizációs eljárások és a hitelesség kérdésének összefüggéseivel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gulyas-mert-ha-irunk-nepdalt-miert-ne-nepmeset//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave