Gulyás Judit

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

A népmese az 1840-es évek magyar irodalmában

A Magyar Szépirodalmi Szemle kritikai megjegyzései a Rózsa és Ibolyáról

A Rózsa és Ibolyáról a szakirodalom nem tart számon önálló korabeli kritikát, legfeljebb Henszlmann Imre bírálatát szokás hivatkozni, amely mesetanulmánya részeként jelent meg. Henszlmann Imre, amint arról már szó esett, A népmese Magyarországon című, a Magyar Szépirodalmi Szemlében 1847 augusztusától folytatásokban megjelentetett, alapvető mesetanulmányában a szlovák, román és magyar népmesegyűjtemények mellett a Lúdas Matyira, a János vitézre és a Rózsa és Ibolyára is részletesen kitért.1 A bevett megállapítás szerint Arany János kedvét a meseírástól Henszlmann bírálata vette el, ezt általában egy 1848 tavaszán Tompa Mihályhoz írott levelére hivatkozva szokás megállapítani (helyesebben ez csupán kikövetkeztethető, mivel Aranynak ez a levele elveszett, csak Tompa terjedelmes reagálása maradt fenn). Röviden idézem Tompa válaszának megfelelő szöveghelyét: „Nem tudom hol veszed azon gondolatot: hogy Rozsa és ibolyád roszúl fogadtatott; ennek nem a szemle lehetne mértéke és valódi birálója hanem a nép, mellytől és mellynek irtad, tehát az eredeti népmesék irásától nincs okod vissza borzadni.”2

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 559 0

Néprajz

A kötet azt a kérdést vizsgálja, hogy a reformkori magyar kultúrában, a népköltészet és az irodalom egyre intenzívebb kölcsönhatásának időszakában milyen kísérleteket tettek az elit kultúra bizonyos képviselői arra nézvést, hogy egy addig elsősorban a szóbeliségben hagyományozódó narratív műfajt, a tündérmesét beillesszék a nemzeti irodalom műfaji rendszerébe. Az ún. népies költők egy részének az 1840-es évek közepén Petőfi által létrehozott (majd felszámolt), az irodalomtörténeti emlékezet számára érzékelhetővé tett „triumvirátusa", vagyis Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Arany János 1845 és 1847 között, három év leforgása alatt jelentetett meg olyan elbeszélő költeményeket, amelyekhez a népmese vagy a népmonda szerzői műfajmegjelölést társították (János vitéz; Népregék, népmondák; Rózsa és Ibolya). A kötet e három mű keletkezéstörténetét és 19. századi fogadtatását próbálja meg dokumentálni. Ezen túlmenően a magyar mesekutatás történetét áttekintve a korai magyar mesekéziratok és mesekiadások kapcsán foglalkozik a népmese és az irodalmi mese viszonyáról kialakított képzetek problematikus voltával, a szóbeliség és az írásbeliség közötti médiumváltás következményeivel, valamint a textualizációs eljárások és a hitelesség kérdésének összefüggéseivel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gulyas-mert-ha-irunk-nepdalt-miert-ne-nepmeset//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero