Az első és legnyilvánvalóbb hatásként a tőkeképződést említhetjük, hiszen a befektetés során új tőke keletkezik a fogadó országban. Ez a tőkebeáramlás egyúttal javítja a fizetési mérleget is. A beruházás következtében várhatóan nő a foglalkoztatás, de nemcsak közvetlen, hanem közvetett módon is. Ez azt jelenti, hogy gyakran hazai kis- és közepes vállalkozások (KKV-k) is rá tudnak kapcsolódni a létrehozott vállalat működésére, mint beszállítók vagy bedolgozók. Ily módon tehát az FDI két körben is képes lehet bővíteni a foglalkoztatást, ami tovább erősítheti a munkahelyteremtő hatást. Mivel a külföldi közvetlentőke-befektetés (ahogyan fentebb említettük) nem csupán tőkét foglal magában, ezért az ügylettel az országba kerülő újabb technológia és/vagy vezetési-szervezési ismeret hosszabb távon további kedvező hatást képes gyakorolni a fogadó nemzetgazdaságra. A vállalati működés folyamatos adó- és járulékbevételt generál, ami pozitívan befolyásolja a költségvetés bevételi oldalát.1 Szintén pozitív hatásként említhető a nyereség egy részének (vagy adott esetben egészének) újra befektetése a hazai gazdaságba. Ez utóbbinak van egy pótlólagos hatása is, mégpedig az, hogy „bizalmi indikátorként” is funkcionál a külföldi gazdasági egységek felé. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha sok az újrabefektetés, akkor ez azt a jelzést küldheti külföld felé, hogy a „tőke jól érzi magát” a fogadó országban, vagyis olyan kedvező üzleti környezet uralkodik, amely pozitív kilátásokat biztosít a vállalatok számára. Ennek hatására pedig újabb külföldi tőke érkezhet a hazai gazdaságba.