A pozitív pszichológia egyik lényeges kihívása, hogy megtalálja a „receptet” a stabilan pozitív önértékeléshez, az autentikus viselkedést és a pozitív lelki működéseket elősegítő önbecsüléshez. Az eddigi példák azt sugallják, hogy bár egyéni szintű pszichikai jellemzőről van szó, mégis szorosan összefügg a társas készségekkel, a szociális adaptációval. A stabil önbecsülés kialakításában a szocializáció fontos szerepet játszik. A megfelelő szocializációnak biztosítania kell az egyéni és társas készségek fejlesztését, az egyéni és társas identitás harmonikus arányát. Az egyénnek megfelelő önismeretre kell szert tennie, és ki kell alakulnia benne az igénynek a folyamatos személyiségfejlődésre. Életeseményeire úgy kell tekintenie, mint olyan építőkövekre, amelyek belső fejlődését segítik elő, akár pozitív, akár negatív, akár sikert, akár kudarcot hozó eseményről van szó. Az önbecsülésnek ebből a belső igényszintből kell táplálkoznia, és nem feltételekhez kötődve folytonosan változnia. Mindazonáltal az önbecsülés nem lehet statikus jelenség, de az időben mégis egyfajta relatív stabilitással kell rendelkeznie. Az egyénnek együtt kell működnie a változásokkal, s azokat be kell építenie önértékelésébe, miközben önbecsülése relatív stabilitását meg kell őriznie.