1. Figyelmünket elsősorban a konnotatív jelentéselem vizsgálatára összpontosítjuk. A szemléletileg (objektíve vagy szubjektíve) meghatározott idejű cselekvés szubjektív értékelése – mint azt már a delimitatív igék vonatkozásában részletesen kifejtettük – függhet az objektív élménytartalmat feldolgozó tudattól, a cselekvés és a szituáció élménytartalmának szubjektív átélésétől. A cselekvés szubjektív értékelése az a járulékos (konnotatív) jelentéselem, amely az időjelentéssel szemben tudatunk hátterében húzódik meg, amely befolyásolhatja a cselekvésre vonatkozó időérzékelésünket. Sz. L. Rubinstein szerint ez abban mutatkozik meg, „hogy a pozitív emocionális előjelű eseményekkel kitöltött idő lecsökken az átélésben, míg a negatív emocionális előjelű eseményekkel kitöltött idő megnövekszik” (Rubinstein 1979: 418). Az ellentétpárt képező delimitatív és perduratív igék vonatkozásában ez azt jelenti, hogy a pozitívan értékelő delimitatív igék szemléletünkben a felgyorsuló, a negatívan értékelő perduratív igék pedig a lelassuló időt rögzítik: a felgyorsuló idő „lecsökken”, összezsugorodik, lerövidül az átélésben, a lelassuló idő pedig kitágul, megnyúlik a tudatunkban, hosszadalmasnak érezzük.