A szláv nyelvek igeaspektusának használatában megfigyelhető különbségekről Jelena Petruhina ad olyan rendszerszerű áttekintést, amely egyrészt kiterjed mind a három szláv nyelvcsoport nyelveire, illetve mindegyik csoportnak legalább egyik nyelvére, másrészt figyelembe veszi az összehasonlítandó aspektusforma alapvető speciális kontextusait, jellemző egyedi jelentéseit (Petruhina 1998: 356–363; 2000: 63–89). A jelen fejezetben elsősorban erre a két munkájára (egy monográfia fejezetére és annak egy előtanulmányára) támaszkodunk, s a kérdés bemutatása során, néhány esettől eltekintve, kerüljük az utalásokat a Petruhina munkáiban hivatkozott szerzőkre (olyanokra, mint pl. Ju. Sz. Maszlov, A. G. Sirokova, Szv. Ivancsev, W. Śmiech, A. Stunová, M. Dokulil). Továbbá, amennyiben a lengyel, cseh, szlovák és bolgár példamondatok után nem utalunk szerzőre, azt úgy kell értelmezni, hogy számunkra azok közvetlen forrásaként Petruhina itt említett két műve szolgált, de közülük valójában több példamondat más szerzők korábbi munkáiból vétetett. Az alább következő összehasonlításban figyelembe vesszük mindhárom nyugati szláv nyelvet (cseh, szlovák, lengyel), a keleti szlávot az orosz reprezentálja, a délszlávot pedig elsősorban a bolgár, de részben – Jadranka Gvozdanovics tanulmánya alapján (Gvozdanovics 1998) – a szerb és a horvát is (tipológiai szempontból: szerbhorvát).