0. Az aspektusbeli szembeállítás gyenge formájával akkor találkozunk, amikor a folyamatos és a befejezett szemlélet privatív oppozíciót alkot. Az ilyen viszonyt a legjellemzőbb módon a konkrét és általános tényközlés szembeállítása érzékelteti. A privatív oppozícióban a befejezett ige szemantikai jelöltségével a folyamatos ige jelöletlensége áll szemben. Természetesen ebben a viszonyban is megőrződik a két szemlélet közötti különbség bizonyos foka, ugyanakkor az imperfektívum éppen jelöletlensége következtében a kontextus támogatásával képes „behatolni” a perfektív jelentés szférájába, lehetővé téve az aspektusok konkurenciáját, azaz szemantikai közeledését, végső soron a két ellentétes aspektussal kifejezett közlés viszonylagos szinonímiáját. A perfektívum jelentése jelöltségéből adódóan egyértelmű: konkrét tényt fejez ki egyszeri és eredményes cselekvés formájában. Ezzel szemben a szemantikailag jelöletlen általános tényközlő jelentés (общефактическое/обобщенно-фактическое значение) tartalmát az általános meghatározatlanság jellemzi, s ez a különös jellemzője bővebb kifejtést igényel. Alekszandr Bondarko, kiindulva az elnevezés két eleméből, ennek a jelentésnek a következő alapvető ismérveit emeli ki: 1) a legáltalánosabb, nem konkretizált információ a cselekvésről, anélkül hogy lefolyásának jellegét ábrázolnánk, 2) a cselekvés faktuális megjelenési formája, magának a puszta ténynek a konstatálása, hogy a cselekvés megtörtént, megvalósult. Az ilyen cselekvés feltételezi a totalitás jegyével való összeférhetőséget, akár implicit formában, akár az adott jegyhez való semleges viszonya formájában. Az általános tényközlő jelentés e két alapvető sajátosságából Bondarko további specifikus jegyeket vezet le: