0. Kezdjük néhány gyakran előforduló példa felsorolásával, egyelőre anélkül, hogy minősítenénk a másodlagos imperfektívumokat a folyamatjelentés és a rezultativitás szempontjából. E helyen már csak az egymással konkuráló, illetve opponáló folyamatos igéket adjuk meg: есть–съедать, пить–выпивать (что-л.), читать–прочитывать, сверлить–просверливать, глотать–проглатывать, учить–выучивать, лечить–вылечивать, косить–скашивать, валить–сваливать, клеить–склеивать, пахать–вспахивать, жечь–сжигать, группировать–сгруппировывать, штопать–заштопывать, паковать–упаковывать, копать1–выкапывать, копать2–вскапывать, готовить1–приготавливать, готовить2–подготавливать. A kétféle folyamatos ige eltérő módon jellemzi a cselekvés lefolyását, mert másképpen viszonyulnak a cselekvés belső határpontjához. Amint már említettük, az alapige és a másodlagos imperfektívum a terminativitás fokozatában különbözik, és ebből adódik, hogy az erősebb terminatív jelentésű igekötős változatnak kötelező bővítménye a tárgy, mivel a cselekvés eredménye a tárgyban valósul meg (ezért nem mondhatjuk: он *съедает, *прочитывает, *вспахивает stb.). Ezzel szemben számos alapige tárgy nélkül is használható a cselekvésnek mint tevékenységnek a megnevezése céljából (pl. он ест, читает, косит, пашет, клеит, копает, сверлит), azonban ilyenkor ezek az igék kikerülnek a korrelációból, mert abszolutív helyzetben aterminatívak, nem irányulnak eredmény elérésére, melynek megvalósulását a befejezett ige hivatott jelölni. A felsorolt alapigék közül csupán néhány mellett kötelező a tárgy: валить (дерево), готовить2 (ученика к конкурсу), valamint az учить ige normatív használatban (pl. уроки).